Rajz János Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész 1907. február 13-án született, és 1981. július 20-án hunyt el Budapesten.
Alacsony termet, jellegzetes karcos, rekedtes orgánum, letisztult színész-eszköztár, és kitűnő jellemábrázoló képesség, száraz humor jellemezte.
Rajz János színész család gyermekeként sem készült színésznek, ám a hódmezővásárhelyi gimnázium tornabemutatóját követően mégis ajánlatot kapott a debreceni színigazgatótól. Artista szeretett volna lenni, aztán egy nap – átmeneti anyagi nehézségeit enyhítendő – mégis megkereste az ajánlattevőt, így került minden hivatalos képzettség nélkül a debreceni színházhoz. A következő három évtizedben vidéken táncos komikusként ismerte meg a helyi közönség.
Csak túl a 45. születésnapja után vált országszerte ismertté, amikor Major Tamás felfedezve eredeti tehetségét, szerződtette 1952-ben a Nemzeti Színházhoz, ahol további gyönyörű 24 évet töltött el nyugdíjba vonulásáig. Filmeken csak 1953-tól szerepelt, élete során mégis 86 játékfilmet, rövidfilmet és tévéfilmet forgatott. Legnagyobb filmsikere a főszereplésével játszódó „Dollárpapa” volt.
„Amikor kezdő színész voltam, valamelyik vidéki társulatnál az egyik próbán azt mondtam a rendezőnek, ez most már megy magától! Az rám kiáltott: hogyne, fiam – magától! Magától a színésztől!”
A Magyar Rádió is foglalkoztatta. Az évtizedeken át folyamatosan jelentkezett „A Szabó család” című műsorban – Szabó Ernő halála után 1966-tól 1981-ig az ő hangján szólalt meg Szabó bácsi, 15 éven keresztül, több mint 750 adásban.
Embernek is olyan volt, mint amilyen színésznek: magánéletében, hivatásában mindenkor a kötelességtudás és a szerénység volt a jellemzője. Amikor 1976-ban nyugdíjba vonult, búcsúját azzal tette emlékezetessé, hogy alapítványt hozott létre, amelynek pénzösszegét minden évben a Nemzeti Színház társulatának egy-egy tehetséges fiatal női és férfi tagja kapja. A díj rangját a művésztársak ítélete adja, igazi erkölcsi elismerést jelentve a kitüntetettek számára.
Rajz János munkásságát 1957-ben Jászai Mari-díjjal, 1958-ban Kossuth-díjjal, 1973-ban kiváló művészi címmel ismerték el. 1981. július 20-án halt meg.
Az 1979-es Égigérő fű című filmből ma is gyakran emlegetjük híres mondatait: „csak az a szép zöld gyep. Az nagyon fog nekem nagyon hiányozni. A gyep.”
(Via Színház.org)
