Novák Eszterről kevesen tudják, hogy a legendás néptáncos-koreográfus Novák Ferenc „Tata” lánya, akit még Kerényi Imre hívott, hogy tanítson vele együtt színészeket. A kormánysajtóban nemzetietlennek beállított egyetemen, mint most kiderül, bizony népdalokat oktatnak. Sőt, a Bibliát is olvastatják a hallgatókkal. A valaszonline.hu nagyinterjút készített az SZFE-konfliktus teljes hátterével.
(…)
– A legendás néptáncos, koreográfus, Novák Ferenc „Tata” lányaként akár nevethetne is efféle felvetéseken.
– Nincs kedvem nevetni. A magyar kultúrába ágyazottan képzünk művészeket, nem is lehetne másképp. Minden színészosztályban foglalkoznak népdalokkal, a felvételi követelménynek is része. Én nyilván még annál is megszállottabban foglalkozom a népi kultúrával, magam is sokáig táncoltam, a folklórkincset tényleg otthonról hozom, meg aztán zenés osztályokat viszek, ahol ez érthetően hangsúlyosabb, de nem, nem csak nálam van így. Minden osztály oktatásának része, ahogy Kodály és Bartók is.
– Kevesen tudják ezt a „libernyákokról”.
– Azt is kevesen tudják, hogy egy egész éven át bibliaszövegekkel foglalkozunk. Nálunk gregorián dallamokat, zsoltárokat is írnak a hallgatók. Selmeczi György tanár úrnak van egy gyakorlata. Minden osztályban, ahol zenés mesterséget tanítunk, oktatjuk ezeket a szövegeket is. De bocsánat, miért tételezik fel, hogy nem így van?
Bizonygatnunk kellene, hogy a keresztény kultúrkörhöz is tartozunk? Hogy a magyar népi kultúra és a Kárpát-medence kultúrájának kincse gazdagítja a fiatal művészek látásmódját és képességeit?
(…)
– Azért ne menesszük a mennybe az egyetemet. A Gothár-ügyről már volt szó, de Gregor Bernadett is azt mondja, hogy pofozták, vetkőztették ott…
– Pofozásról, vetkőztetésről nem hallottam, de ő ezt ötévente elmondja. Egyszerre jártam vele a főiskolára. Ha egyszer találkozunk, majd elmesélem neki, én hogyan emlékszem az ő főiskolai éveire.
(…)
– A megalázás, a molesztálások nem csak legendák.
– Válasszuk szét ezeket az ügyeket a mai szemmel valóban ellenszenves oktatási módszertől. Az emberi vétségeket a szakmai ügyektől. Nem kérdés, hogy el kell ítélni minden határátlépést. Csakhogy amikor Kerényi Imre úgy felvételiztetett, hogy a harmadik fordulóban a felvételizőknek fürdőruhában kellett körbe vonulni táblával a kezében, azt ugyan főiskolásként utáltuk, de nem molesztálta a felvételizőket, csak megalázó volt.
– Ezeket Kerényi csinálta?
– Is. Volt egy főként az orosz iskolából következő elképzelés, hogy a meggyötörtség szükséges, mert leképezi azt a kitettséget, amilyen a színészi pálya. Az elmúlt húsz évben rengeteget változott a felvételi, ilyen már nem történhet.
– A metoo miatt?
– Nem. Azért, mert rájöttünk, hogy talán nem baj, ha a színésznek szabad a lelke, a szelleme. És jóval szemérmesebbek is vagyunk. Ettől függetlenül furcsa azt a szemünkre hányni, hogy vizes fürdőruhában kell állni a színpadon. Bizony, a Mesél a bécsi erdőben, amikor a Dunából kimásznak, úgy kell. Egészen egyszerűen azért, mert ritkán szokott az ember csontszárazon kimászni bármilyen folyóból. Máté Gáborral beszélgettünk, hogy ez így nem is lehetne a felvételin, de ma is úgy érzi magát minden este, amikor kimegy a színpadra, mint amikor a felvételizőként vizes alsógatyában, remegve állt. A színészi pálya ilyen. Rémes dolog. Miközben nagyszerű…