A Theater an der Wien idei utolsó bemutatójául egy ritkán színre kerülő operát választott, Henze opusát, az Ifjú szerelmesek elégiáját.
Caruso
„Senkit sem ölnek meg annyira, hogy halála előtt ne tudjon még tíz percet énekelni!” – Karczag Márton blogja a zenés színházról: operáról, balettról és mindarról, ami hozzájuk kapcsolódik. Érdekességek a nézőtérről és a kulisszák mögül szubjektíven.
Más operettekkel szemben a Bál a Savoyban című előadás utolsó száma alatt a nézőtér csendjéből elfojtott szipogás tör elő, nevetés helyett.
Májusban ünnepeljük Claudio Monteverdi születésének 450. évfordulóját. Így most az ő életművére irányulnak a fények.
Thomas Mann valószínűleg fontos önvallomásnak tartotta a Halál Velencében-t, éss Britten is okkal komponált parádés főszerepet élettársának.
Nopcsa Elek báró 1894-től 1897-ig vezette intendánsként az Operaházat, működését azonban folyamatos botrányok kísérték.
Az elmúlt évek egyre reménytelenebbé váló szürkesége után meglepően színes műsortervvel állt elő Dominique Meyer a Wiener Staatsoper élén.
Giuseppe Verdit, valamikor 1887 táján kezdte el foglalkoztatni egy idős zenészek számára létesítendő milánói otthon gondolata.
Állítólag egyetlen ember távozott csalódottan a Theater an der Wien Peer Gynt előadása után, a rendező, Peter Konwitschny. Miért búsongott?
1919-ben a Németországból hazatérő kiváló bariton, Zádor Dezső hatott az Operaházra, akiről érdemei ellenére igen kevés emlék maradt fenn.
Nehét helyzetben van az, aki ifj. Palcsó Sándorra szeretne emlékezni. Végakaratában mindennemű gyászhír közzétételét megtiltotta.
