Szomorú vasárnap

Van egy mániám: ha valami nagyon megtetszik, akkor abból sok kell. Így esett meg velem, hogy észrevétlenül rengeteg feldolgozásban gyűlt össze a gépemen a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-dal. Nagyjából három-három és fél órányi melankólia – gondoltam én; a végén majd még valami baj lesz. Nem lett. Sőt!

Hőskori originál szól korosztályos argentinul. Száznegyven éve született tangómester nevezett Roberto Firpo danolja Seress-dalt, adva gyökeret kíséretével mindenidők Szomorújának.

Karácsonyittas éhteltségérzésben áldott Szomorút danol kevéssé túlgondolt eredetiségben kelet-olasz lány bandájával – hangosjazzel takargatni próbált tökunalmas elgondolásként.

Legőszintébb Szomorúk egyike hangzik zalaegerszegi söntésből ma. Többre vágyás minden dallintott hangban, hiányzó lélek a teljes kíséretlen végigéneklésben.

Nem történve semmi extra erős a hatás ma. Feltolt hangerővel is halk simula fa és fém emberen átfolyatott közöse, zenész tudása és lelke húrrantott pengetése.

Egész érdekessége Szomorúnak török torok adott sajátos spiritusza. Közelről szól magyarokhoz sok egymásmellettiségben tanult másmilyenség,…