Senki nem ejti ki olyan szépen, hogy “Ein trauriger Sonntag”, mint Volker Lechtenbrink a mai juss 1 perc 25 másodpercénél.
Szomorú vasárnap
Van egy mániám: ha valami nagyon megtetszik, akkor abból sok kell. Így esett meg velem, hogy észrevétlenül rengeteg feldolgozásban gyűlt össze a gépemen a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-dal. Nagyjából három-három és fél órányi melankólia – gondoltam én; a végén majd még valami baj lesz. Nem lett. Sőt!
Végtelenül kellemes modern unalom hangzódik mai előadó által, a legmaibb jazz hangszerelés sem ment meg bennünket a hamari tovakattintástól…
Ha már azt gondoltad, hogy bárminemű Szomorú nem tud újat mutatni, akkor most se fogsz nagyot csalódni…
Pont mindegy, hogy a hangok hogyan is vannak ugye egymás után, ha belső kényszerigény van magamutogatni hangja által az előadónak midőn eltérő a művészete sablonátlagtól. Meg bármi egyébklassztól is.
Az Alvin and the Chipmunks eredetileg David Seville és a mókusok vagy egyszerűen a mókusok, egy amerikai animációs virtuális együttes, amelyet Ross Bagdasarian hozott létre 1958-ban.
Akkora mázli, hogy Azahriah is megmagalta a Szomorút, mert így klaviatúrámra emelhetem a rendkívül szubjektív szvsz az általa jelenség kapcsán.
Belesemmisül fülbe Nava Beats szomorúja, hiába akar valamisülni is, teljességgel tökéletlen akármitlenségbe fulladt semmi hallik általa.
Hangulatnesz tekeredve vasárnap napba ereszt nem ereszt sajátságos dallamhorizontokkal és ütemritmusokban meghatározhatatlan céllal.
Őrült nyugalom, harmonikus paradoxia, gyors gyors lassú, tökéletes akármilyen hirtelen megfontoltság, megfontolt hirtelenség, bénult mozgékonyan letolt felhúzás.
Honnan is tudhatnánk mi a bájos hörgésben megjelenő teljes harmónia ellenére nem élvezni Szomorúnk hangulatát a Miss the Stars formáció relációjában.
