Szomorú vasárnap

Van egy mániám: ha valami nagyon megtetszik, akkor abból sok kell. Így esett meg velem, hogy észrevétlenül rengeteg feldolgozásban gyűlt össze a gépemen a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-dal. Nagyjából három-három és fél órányi melankólia – gondoltam én; a végén majd még valami baj lesz. Nem lett. Sőt!

Hegedű+cselló+harmonika világbajnoknak gondolt társítása sok dalnak áll jól (szarkazmus!), rendkívül hatásvadász hangzást biztosítanak általában minden feldolozásnak. Próbáltam ezért előre utálni a Matthias Well-féle verziót is, de hallva azt, nem igazán sikerült.

Nyomos gloomyt tol mai szetben nagybrit ace beats king – mintha tudná, hogy mindenmagyarnak csupán egymai királyságnemzet az angolok irányból.

Honnan tudhatná Matt Elliot sok év távlatából, hogy általa dala épp passzol pont budapestidőjárás, általánoshangulat, univerzumborzasztó, szomorúmindenség.