Futur orientalisztik kapás a legmenős napjaink éneklányától aki csak névazonosa Mrs. Mark Zuckerbergnek, amúgy meg önjogon (már amennyire ez Kínában lehetséges) sztár a keleti végeken Priscilla Chan néven.

Ma megtudhatod, hogy mi lenne, ha a Gloomy Sunday 2024-ben született volna, és a rendkívül mainstream stílus szerint alkották volna elő.

Szükség van valami állandóságra ebben a szivárvány összes színében váltakozó zöld narancs lila sárga piros mindenfélekék színű lokálglobál világban.

Ekho fókuszú verzióban részesül mai hallgatóság alákevert utcazajtól várt különleges atmoszféra-teremtéssel.

Elvesztett hangok, el nem énekelt dalok, túl kevés megmaradó – de – örök emlék. Tolulnak gondolatok, keresve kellemes Szomorút.

Hallva dal ma nehezen dönthető, hogy az egészen kivételesen megtrombíntó névadó zenész (Mac Gollehon), vagy teljesen akármilyen énekesnő (Amina Claudine Myers) együttese adja a zseniális paradoxitásban kellemes Gloomy-hangulatot.

Érdes szexi sokféleségben elhangzó Szomorúra virradt a káerópai életérzés, kis orientalista szósszal taknyolt lengyel alapvetés.

Egészen zseniális ötlet volt több mint húsz éve a hagyomány megújítása érdekében életre keltett bárzongorista verseny.

Tarantino-filmből előpattanó betétdalnak tűnő Danny Coughlan darabja, akkordjai mögé teljességgel belelátható a mozivásznon öldöklő rivális banda vérfürdőjének, de akár egy drogilluminálós jelenetének illusztrálása is.

Úgy meghallgatnám Tóth Gabitól úgy is a Szomorút, amilyen erővel és sajáttudással a Nem leszek játékszeredet előadta.