Néha nem elég a környezet adta magahangulat-elragadtatás – gondolhatnád első láthallomásra mai dal alapján.
Szomorú vasárnap
Van egy mániám: ha valami nagyon megtetszik, akkor abból sok kell. Így esett meg velem, hogy észrevétlenül rengeteg feldolgozásban gyűlt össze a gépemen a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-dal. Nagyjából három-három és fél órányi melankólia – gondoltam én; a végén majd még valami baj lesz. Nem lett. Sőt!
Mekkora művészet már utánozni valamit, és azt originálisként pénzzé tenni (pl. stream)?! Mondjuk az az ökör, aki Spotify-on vagy Apple Musicon Maja Spencerre kattint.
Szerzőnk ezen a héten Bob Brookmeyer és csapata bigband Szomorú vasárnap verzióját kínálja fel a Seres Rezső művét feldolgozó gyűjteményünkbe.
Pszichadelikának bereklámozott bandától szóló Szomorú okoz némi csalódottságba oltott egészen extra jóságnak érzett akármicsodaságot.
Nem kell minden Szomorúnak annak lenni, elég ha latinvér nyúl lélekhozzá. Hovatovább lehet klassz rumbasztikus szambasztájl, vagy csak laikus fenékrisza a megoldás, mindegymi, de porcika nem marad mozdulatlan az fix.
Ha innentől tovább olvasol, KÖTELES VAGY(!!) meghallgatni a mai szomorú alapkontetjét, a(z új) Rákfogó együttes vasárnapját. Legalább egyszer. Vagy mindig innelystől.
Furcsa mátrixba oltott nagyondekoros klipakarás némi népi hangszerbeütéssel mottóval lehetne ütni fel mai Szomorút.
Hetek óta szerettem volna lelkesedni ugye valami Szomorút, hát most úgy tűnik előkapható sifonérból egy igazán adottság.
Sajna megint nem lehet lelkesítőleg lenni mai vasárnap. Nagyon klippelt, rendkívül sminkelt, igazán belőtt frizőr, kísérve le hű, de odatett zongoristával.
Ezen a héten Petitgand Laurent verziójában hallgathatjuk meg Seress Rezső dalát, hála feldolgozásokat felkutató Szomorú vasárnap blogunk szerzőjének.