Fürjes Anna Csenge egyedüli operaénekesként vehette át idén az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima díjat zeneművészet kategóriában. A fiatal mezzoszoprán 2020-ban végzett a Zeneakadémián Marton Éva és Meláth Andrea növendékeként, és szintén ebben az évben debütált az Erkel Színházban.
– Mi jutott eszedbe először, amikor megtudtad, hogy a díjazottak közt vagy?
– Abszolút meglepetésként ért, egyáltalán nem számítottam rá. Minden évben nyomon követem, hogy éppen kiket díjaznak, de nem gondoltam arra, hogy egyszer én is Junior Prima díjas lehetek. Ez egy olyan elismerés, ami komoly pontja egy pályakezdő életének. Csak azt sajnáltam, hogy hosszú ideig nem mondhattam el senkinek!
– Mit vársz a Junior Prima díjtól?
– Remélem, hogy sikerül majd szerepet vállalnom a hazai koncertéletben is, hiszen eddig főként rendezett előadásokban léptem csak fel az Operaház vagy a Zeneakadémia szervezésében.
– Visszakanyarodva a kezdetekhez, mikor találkoztál először az opera műfajával?
– Gyerekkorom óta érdekelt az éneklés, de először inkább a musicalek irányába indultam volna, illetve a színészi pálya is felvetődött. 12 éves koromban azonban hallottam Cecilia Bartolit énekelni az Operaházban, ami meghatározó élmény volt számomra. A középiskolai felvételikor a Bartók Konzi mellett döntöttem.
–De aztán máshol fejezted be a középiskolát…
– Igen, a Bartók Konziban Jelinek Gáborhoz jártam, de ő két év után nyugdíjba ment. Utána a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában sikerült találnom egy tanárnőt, Czeller Krisztinát, akivel nagyszerűen tudtunk együtt dolgozni. Sajnáltam, hogy ott kellett hagynom a Bartókot, mert nagyon szerettem az osztályomat, de nem bántam meg a váltást, rendkívül sokat köszönhetek a szombathelyi éveknek is.
– Több versenyen is szép eredményeket értél el, a VI. Országos Szakközépiskolai Énekversenyről például az első díjat hoztad el. Mit jelentett számodra ez a győzelem?
– Erre a versenyre fordulópontként tekintek, mert az ottani fellépésemen sikerült először elérnem egy nagyon különleges pillanatot. Azt éreztem, hogy tökéletesen át tudok adni mindent, ami bennem van, és nem maradt bennem hiányérzet. Szerintem ez érinthette meg a zsűrit és Meláth Andreát is, aki ott hallott először énekelni, és később a tanárom lett a Zeneakadémián.
– 2018-ban elnyerted a Kodály Zoltán-díjat és egy Kodály-dalokból álló koncertsorozatod is volt. Közel állnak hozzád a szerző művei?
– Igen, nagyon szeretem őket. Egyrészt jó érzés magyarul énekelni, másrészt fantasztikusnak tartom, hogy a dalok tartalmát azok is megértik, akik nem tudnak magyarul. Több külföldi helyen is énekeltem őket, és mindenhol ez volt az általános tapasztalatom. A közönség egyszerűen ráérzett, hogy miről van szó.
– Az Erkel Színházban 2020 elején debütáltál Ponchielli Gioconda című operájában. Hogyan élted meg ezt a produkciót?
– Nekem és egyetemi évfolyamtársamnak, Kissjudit Annának jutalomjáték volt, hogy két előadás erejéig beállhattunk a Giocondába. Az eredeti tervek szerint ugyanis az éles előadásokban nem, csak a próbákon vettünk volna részt, de végül lehetőséget kaptunk a szereplésre. Nagy élmény volt az Operaház művészeivel együtt dolgozni, sokat tanultam tőlük.
– A Junior Prima díjhoz kapcsolódó kisfilmedben említetted, hogy A Kékszakállú női főszerepe, Judit az egyik szerepálmod. Milyen más darabban szeretnél még énekelni?
– A Carmen a kedvenc operám, annak a címszerepét nagyon szeretném elénekelni. Úgy gondolom, hangilag ez a közeljövőben már megvalósítható lenne. Ezenkívül Massenet Wertheréből Charlotte szerepére is készülök, és ha az igazán távoli jövőt nézzük,
a magasabb mezzoszoprán szerepek érdekelnek, például Eboli hercegnő a Don Carlosból vagy Santuzza a Parasztbecsületből.
– Karakter szempontjából van preferenciád? Hogy állsz például a nadrágszerepekkel?
– Talán azok állnak tőlem a legtávolabb, inkább a nőies karaktereket szeretem. A misztikus és femme fatale női szerepek sokkal jobban vonzanak, mint amilyen Carmen vagy Eboli. Remélem, hogy lesz alkalmam majd a pályám során minél többször és színesebben megformálni ezeket a szerepeket. A negatív karakterek is vonzanak: mindig érdekes belegondolni, hogy milyen hatások során alakult ki a személyiségük.
– Milyen a kapcsolatod a kortárs zenével?
– Szívesen énekelek kortárs darabokban, azt hiszem, most már megvan a megtanulásukhoz kialakított technikám is. Szeretem a kortárs szemléletű rendezéseket is, amennyiben jól átgondolt és végigvezetett a koncepciójuk. Szerintem ezzel közelebb lehet hozni a műfajt azokhoz, akik idegenkednek tőle, vagy akiknek teljesen új.
– Milyen darabokban láthat jövőre a közönség?
– A tervek szerint tavasszal lesz Wagner Parsifaljának a premierje az Erkel Színházban, illetve Poulenc A kármeliták című operájában énekelek majd, szintén az Operaház szervezésében. Nagyon várom a Margitszigeti Szabadtéri Színpad Carmen-előadásait is, ahol Mercedes szerepében lépek színpadra.
* Az MVM Zrt. által támogatott tartalom.
