December 8-án a Kodály Központban, december 9-én pedig a Müpában ad közös koncertet a Pannon Filharmonikusokkal Sung-Won Yang dél-koreai csellóművész, aki Eötvös Péter Cello Concerto Grosso című darabjának szólistája lesz. A művész ezer szállal kötődik Magyarországhoz. Erről, és a darabról kérdeztük őt.
– A Cello Concerto Grosso ázsiai premierje az ön nevéhez fűződik. Többször is előadta már?
– A bemutatón a Szöuli Filharmonikusokkal játszottam, legutóbb pedig a bécsi Musikverein színpadán léptem fel ezzel a darabbal az Osztrák Rádió Szimfonikus Zenekarának kíséretében. Ahogy a név is utal rá, igazán nagyszabású versenyműről van szó, melyben nemcsak a szólista, de az egész csellószólam főszerephez jut. Egy nagyon gazdag, komplex és kihívásokkal teli darab, melyben nemcsak a magyarság erdélyi gyökerei, az ott élő emberek lelkülete nyilvánul meg, hanem egy olyan kulturálisan kozmopolita gondolkodás is, ami érthetővé, befogadhatóvá teszi a művet Párizstól Tokióig.
– Sok kortárs zenét játszik? Ebben érzi otthon magát?
– Érdekes kérdés, mert a repertoárom Bach szólószonátáitól indul és valóban egészen napjainkig tart, de ha választanom kell, akkor a romantikus művek előadásában tudok igazán önmagam lenni. Annál viszont nincs nagyszerűbb élmény, amikor egy zeneszerzővel közösen hozunk létre egy darabot, meg tudjuk beszélni a kérdéses részeket, zenei elképzeléseket. Néha úgy érzem, hogy ezek a pillanatok tudnak minket, szólistákat igazán élővé, kortárssá tenni.
– A decemberi két alkalom is ilyen együttműködés lesz, hiszen Eötvös Péter vezényli majd a koncerteket. A Pannon Filharmonikusokkal dolgozott már együtt?
– Ez lesz az első alkalom, hogy találkozunk. Nagyon sok felvételt hallgatok a különböző videómegosztókon, így már több alkalommal találkozhattam a pécsi együttes előadásaival is. Bár többször voltam már Magyarországon, de eddig még csak Budapesten, így külön öröm, hogy ezúttal a kiváló akusztikájáról méltán híres pécsi Kodály Központban is felléphetek.
– Nemcsak visszatérő vendég Budapesten, de egykori tanára, Starker János jóvoltából a magyar zenei hagyományokba is bepillantást nyerhetett. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
– Starker János alapjaiban változtatta meg a zenéhez való viszonyomat. Professzoromnak, mentoromnak tudhattam, egyfajta hősként tekintettem rá. Ő tanította meg, hogyan kell érezni és fogékonynak lenni a zenére, megmutatta, hogyan kerüljek közelebb a hangszeremhez, hogyan legyen magától értetődő az, ahogy a csellóhoz nyúlok. Nem a technikát adta át, nem a struktúrákat, hanem egy olyan felszabadult érzésvilágot, amin keresztül nincs lehetetlen.
– Ez alapján talán nem véletlen, hogy éppen egy Beethoven-lemezen dolgozik. Mit lehet erről tudni?
– Enrico Pacéval vettük lemezre Beethoven összes csellóra és zongorára írt kamaraművét, amit 2022-ben jelentetett meg a DECCA. Pacéval régóta dolgozunk együtt, a legutóbbi budapesti koncertemen is közösen léptünk fel a Zeneakadémián még 2018-ban.
– Beavat a közeljövő további terveibe?
– Spanyolországban és Franciaországban koncertezem, majd pedig Cremonába utazom, amit azért is nagyon várok, mert az én mesterhangszerem is ebben a városban készült. Koncertet adok Koreában és Japánban, az év vége pedig az Eötvös-darabbal telik majd.
