Különleges hangszer játssza a főszerepet a Pannon Filharmonikusok március 21-22-i koncertjein a pécsi Kodály Központban és a Müpában, hiszen egy szaxofonművész, Valentine Michaud érkezik szólistaként. A fiatal, de már több elismerést is begyűjtő muzsikus Alekszandr Glazunov versenyművét adja elő, amely repertoárjának egyik legfontosabb darabja. Michaud-t hangszeréről és a szaxofonra írt művekről, valamint a Credit Suisse Young Awardról is kérdeztük, amelyet három évvel ezelőtt nyert el.
- hirdetés -

– A szaxofon nem egy tipikus női hangszer. Miért épp ezt választotta?
– Főként a színe miatt választottam, mert nyolcéves kislányként nagyon tetszett a gondolat, hogy egy arany színű hangszeren játszhatok, de a hangjába is rögön beleszerettem, megfogott a melegsége és fényessége is.
– Mennyire gazdag a szólószaxofon klasszikus zenei repertoárja?
– A szaxofon viszonylag fiatal hangszer, így nincsenek romantikus vagy klasszikus barokk darabok a repertoárunkban. A kései romantikából már van néhány mű, illetve ott van Glazunov Szaxofonversenye, amit a Pannon Filharmonikusokkal is játszom majd. Több francia szerző, például Debussy is komponált szaxofonra. Ezenkívül természetesen vannak kortárs művek is, amelyek szintén nagyon érdekesek. Éppen ez a jó a szaxofonban, hogy nagyon is élő hangszer, és mindent mi alakíthatunk ki, ami nagyon izgalmas folyamat.
– A koncerten a már említett Glazunov-versenyművet fogja játszani. Hogyan viszonyul hozzá?
– Nagyon szeretem ezt a darabot, mostanra elég sokszor játszottam már. Glazunov műve a repertoárunk egyik legfontosabb darabja, emellett a sikeres romantikus versenyművek közétartozik, amiből nincs annyira sok, így a zenekarok is ezt az alkotást kérik a leggyakrabban. Emiatt már nagyjából tizenhárom éves korom óta játszom ezt a darabot, de bármennyire is hosszú a közös történetünk, folyamatosan újra felfedezem, annyira érdekes. Szinte olyan számomra, mint a kamarazene.

Valentine Michaud – forrás: valentinemichaud.com
Bár a szaxofon alapvetően szólószólamot játszik benne, mégis egészen beleolvad a zenekar hangzásába, néha kifejezetten bensőségessé válik. A darab valójában egy párbeszéd, úgy vannak felosztva a szólamok, hogy mindenkinek megszólalhasson a saját erőteljesebb hangja is.
– Járt már valaha Magyarországon?
– Nem, még nem voltam sosem, ez lesz az első alkalom.
– Milyen elvárásokkal érkezik majd?
– Nagyon várom, hogy találkozzak a zenekarral és a karmesterrel! Kíváncsi vagyok az országra is, hiszen még sosem voltam itt, de úgy hallottam, gyönyörű. Van néhány magyar barátom is, emiatt is izgalmas számomra, hogy Magyarországra fogok utazni.
– Három évvel ezelőtt elnyert egy rangos nemzetközi díjat, a Credit Suisse Young Awardot, ráadásul első fúvós hangszeresként. Mit jelent ez az elismerés?
– A Credit Suisse Young Award az utóbbi évek egyik legfontosabb mérföldköve volt számomra, mivel ez egy nagyon rangos díj. Legfőképpen lehetőséget teremtett nekem arra, hogy szólistaként fellépjek a Bécsi Filharmonikusokkal és Esa-Pekka Salonennel. Rendkívül fontos találkozásként éltem meg ezt, sokat lendített a karrieremen és a művészetemen is. A díj amiatt is különleges volt, hogy éppen a pandémia előtt nyertem el. Miután megkaptam, a járvány miatt minden leállt, így a debütálásom a Bécsi Filharmonikusokkal két évet csúszott, csak tavaly szeptemberben került rá sor.

Valentine Michaud – forrás: valentinemichaud.com
A díj amiatt is inspirál engem, mert számos fontos ember nyerte már el korábban. Abban bízom, hogy nemcsak előttem, hanem a hangszerem előtt is megnyit majd ajtókat, hiszen ez volt az első alkalom, hogy egy szaxofonművész kapta meg. Így ez az elismerés a hangszer számára is nagy lépés, talán még nagyobb, mint számomra. A szaxofonnak még meg kell találnia a helyét és a saját hangját a zenei életben, meg kell győznie a közönséget, a programszervezőket és a zenekarokat is arról, hogy beleillik a klasszikus hangszerek körébe. Az ilyen típusú elismerések nagyban hozzájárulnak ehhez.
– Korábban volt egy saját jazzformációja Penta Tonik névvel. Most is játszik még jazzt, vagy már inkább csak a klasszikus zenével foglalkozik?
– Egy ideje már nem nagyon játszom jazzt, nem fér bele az időmbe. Néha szórakozásból szoktam játszani, de professzionális szinten már nem. Ennek a műfajnak is megvan a saját technikája, „szókincse”, így éppen annyi munkát kellene belefektetni, mint a klasszikus repertoárba. De sajnos nincs elég időm arra, hogy mindkettővel foglalkozzak.