Noha jóformán már születése előtt szövetségre lépett a muzsikával, hangszeres „elköteleződését” egy édesanyjához kapcsolódó családi anekdota őrzi. A bebop hatások éppúgy formáltak zenei ízlésvilágán, mint például Bach improvizatív megnyilvánulásai. A sok izgalmas impulzus, tapasztalat és inspiráció után, most úgy érzi, hogy megérett az idő egy új zenekari építkezésre zenésztársaival. Ifjabb Oláh Kálmán Junior Prima díjas szaxofonművésszel beszélgettünk.
– Mennyire jelentett inspirációt számodra, hogy zenész családba születtél?
– Nagyon hálás vagyok és rendkívül szerencsésnek érzem magam, amiért zenészcsaládba születtem. Klasszikus és a jazz zene ötvözetében nőhettem fel, folyamatosan muzsika vett körül, ez pedig óriási hatást gyakorolt rám. Rengeteg koncertre vittek a szüleim, így a zene szeretete nagyon korán kialakult bennem. Ebből adódóan természetesnek éreztem, hogy zenei pályára lépjek, és elkezdtem zongorán tanulni. Meg kell jegyeznem, hogy nem volt ebben semmiféle külső kényszer, örülök, hogy egyszerűen csak hagyták, hogy a magam útját járjam. A zene szeretete szerintem nem feltétlenül természetes, vagy szerves folyamat egy zenész családban, arra is van példa, amikor a gyerekben inkább ellenkezés vagy lázadás jelenik meg.
– Zongorával kezdtél, azonbanmégis a szaxofont választottad. Hogyan történt ez a váltás?
– Nyolc évet zongoráztam és akkoriban csak klasszikus zenei iránnyal foglalkoztam. Édesapám nagyon sok remek szaxofonossal játszott együtt, mindig is nagyon tetszett ez a hangszer. Egy mókás családi anekdota is kapcsolódik a szaxofon kezdetéhez. Édesanyám mesélte, hogy szülinapok alkalmával mindig én fújtam fel leggyorsabban a lufikat, és egyszer azt mondta: „ennek a gyereknek fúvós hangszeren is kénejátszania”. (Nevet) Ahogy elkezdtem szaxofonozni, nem volt kérdés, hogy ez lesz az utam. A zongora is mindig fontos lesz, hiszena komponáláshoz sokat használom, illetve a többszólamú zenétezen keresztül tudom komplexenértelmezni a legjobban. Látom a billentyűket, ezáltal vizuálisan is megjelenik előttem az eszköztár. A szaxofonon való improvizáció során különösen nagy kihívás, hogy itt mindent fejben kell látni és hallani. Az alt szaxofon mellett 4-5 éve komolyabban foglalkoztat a szoprán szaxofon, ennek eredményeképp több formációban is így szerepelek.
– Milyen mentorok, intézmények, illetve eredmények járultak hozzá a zenei fejlődésedhez?
– Tizenhárom éves koromban kezdtem szaxofonon játszani. Bacsó Kristóf és Zana Zoltán voltak az első professzionális tanáraim az úton, utána Makovics Dénestől tanulhattam, ő készített fel a konzira, ahol Kollmann Gábor növendéke voltam. A Bartók Konziban sokrétű oktatásban részesültem, a klasszikus összhangzattan például rengeteget hozzátett a tanulmányaimhoz. A Zeneakadémián folytattam a tanulmányokat, ahol Borbély Mihálytól, Elek Istvántól és Bacsó Kristóftól tanultam. 2020-ban „BA”, 2022-ben „MA”, majd 2023-ban „TMA60” diplomáimat szereztem meg. Három alkalommal részesültem ösztöndíjban: Lakatos Ablakos Dezső Ösztöndíj, A Zeneakadémia Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíja, Bank Of China Ösztöndíj. 2021-ben Junior Prima Díjjal jutalmazták a teljesítményemet. Tanári hivatásomat 2021-ben kezdtem meg nagy örömömre a Patrona Hungariae AMI-ban, ahol két év elteltével Ped1 minősítést szereztem. Ezúton szeretném jelezni, hogy nagy szeretettel várom a szaxofonon tanulni vágyókat korosztálytól függetlenül.
– Milyen zenei hatások, inspirációk bírnak stílusformáló erővel rád?
– Több korszakot is meghatároznék az érdeklődésem és az inspirációm szempontjából. Elsőként a bepop és Charlie Parker érintett meg nagyon, ez remek alapozás volt, egyjazz-szaxofonosnak egyébként is ez a Biblia. John Coltrane volt a másik, aki erősen meghatározta az ízlésem, irányultságom a mai napig. Kortársak közül Branford Marsalist említeném, főként a szoprán szaxofonjátéka miatt. Klasszikus zenét tekintve mindenképpen meg kell említenem J.S. Bachot, akinek a zenéje mindig is jelen volt az életemben. Úgy gondolom, hogy rengeteg összefüggés van Bach zenéje és a jazz között, törekszem ennek a felfedezésére, elmélyítésére és megértésére. Mostanában Rachmaninovot, Mahlert, Richard Strausstés Stravinskyt is hallgatok sokszor. Számos olyan formáció tagja vagyok, ami jelentős inspirációs forrást jelent számomra. Ilyen például az Oláh Krisztián Quartet, akikkel már 3 lemezt is felvettünk. Úgy érzem, hogy ebben a zenekarban fejlődtem a legtöbbet az elmúlt 5 évben. Emellett meg kell említenem a Coltrane Legacy, illetve az Oláh Kálmán Szeptet zenekarokat, ahol mindig különösen nagy inspirácót jelent, hogy Krisztián és édesapám hangszereléseit több fúvóssal adhatjuk elő. Utóbbi zenekarral különösen nagy élmény volt, hogy a Művészetek Palotája Bartók Béla Hangversenytermében John Patitucci világhírű jazzbőgőssel játszhattam együtt.
– Izgalmasan formálódik zenekari munkásságod mostanában, az Oláh Kálmán Jr. Quintet. Mesélsz kicsit erről?
– Eredetileg kvartett volt ez a formáció, amivel 2016-ban a Müpa Jazz Show Case-en közönségdíjat nyertünk. Számos projektben vettem részt az elmúlt évek során, és most érzem azt, hogy szeretnék több időt és energiát fektetni a zenekari alakulásra, munkákra. Elérkezett az idő, hogy kibontakoztassam a saját zeneiségem egy önálló formációban, és az eddigi impulzusokatés hatásokat fel tudjam zeneileg dolgozni a többiekkel. Ezért is alakult kvintett a kvartettből. Bőgőn Jónás Géza, dobon Márkosi András, tenorszaxofonon Molnár Sándor, zongorán Oláh Krisztián játszik. Mindenkivel személyesen is jó baráti kapcsolatot ápolok, ami szerintem elengedhetetlen a felhőtlen együtt muzsikáláshoz.
– Április 25-én lesz koncertetek a Budapest Jazz Clubban, ahol többek között ezekkel az „új hullámokkal” kapcsolódhat a közönség, ugye? Ugyanakkor több izgalmas projektre is készültök még ebben az évben.
– Elérkezett az idő, hogy kibontakozzon a zenekar új profilja. Leginkább saját szerzemények lesznek hallhatók az áprilisi koncerten. Emellett nem közismert jazz szerzeményeket is előadunk, édesapám alkotásaiból is válogatunk. Utóbbinál különösen érdekes lesz, hogy ezek a zenei alkotások még nem szólaltak meg kvintett hangszerelésben. Készülünk egy lemezfelvételre is év vége felé. Abszolút komponálási fázisban tatok, de igyekszem minél jobban haladni az idővel és a teendőkkel. Alakulnak még az idei koncertjeink, egy azonban már biztos és nyilvános, hogy játszunk az Érdi Jazz Fesztiválon szeptember 14-én.
