Nagyszabású oratorikus koncertre készül a Pannon Filharmonikusok november 28-án és 29-én, melynek keretében Pécsett és a Müpában is elhangzik Penderecki, Korngold és Bernstein egy-egy műve. A különleges, szakrális programról, az együttesről és az énekesi létről az egyik szólistát, a lengyel Izabela Matulát kérdeztük.
– Hogyan választotta az énekesi pályát?
– Sokáig úgy tekintettem erre, mint véletlen tényezők szerencsés egybeesésére, de ma már látom, hogy ez benne volt a levegőben. Mindig is erős hangom volt, a családom biztatott is, hogy tanuljak énekelni. Már az óvodában is szerettem szerepelni, hétévesen pedig a balett lett az életem. Évekig arról álmodtam, hogy színész leszek, eközben a zeneiskolát is elkezdtem. Végigjártam a ranglétrát, az egyetemen még zeneszerzést, zeneelméletet és karmesterséget is tanultam. Egy alkalommal elmentem az egyik énekszakos kollégám diplomakoncertjére, ami egy csapásra mindent megváltoztatott. Hirtelen rájöttem, hogy valójában én is ezt szeretném csinálni. Két évvel később fel is vettek.
– Mi volt eddigi pályája során a legmeghatározóbb előadása?
– Ha egyet kell kiemelnem, akkor az mindenképpen Puccini Toscája. Ez a szerep volt az, ami drámaiságával kapukat nyitott meg előttem, és felszabadította a bennem élő dívát. Fontos állomásként tekintek még Salomé és Médeia karakterére is, melyeken keresztül nagyon sokat tanultam a különböző érzelmek kifejezésének nagyon is széles skálájáról.
– Hogyan találkozott a Pannon Filharmonikusokkal?
– Igazság szerint most először játszunk majd együtt úgy a zenekarral, mint Kesselyák Gergely vezető karmesterrel. Nagyon hálás vagyok a meghívásnak, szeretem az ismeretlen helyzeteket, egy új találkozás mindig valami különleges színt tud hozni a közös előadásba.
– A novemberi koncert egyik műve Penderecki Kaddis című alkotása, ami bizonyára nem ismeretlen az ön számára.
– Krzysztof Penderecki művei valóban végigkísérték a tanulmányaimat. Kaddis című alkotása egy nagyon igényes és énekesi kihívásokkal teli darab, amit több alkalommal énekeltem már különböző színpadokon. Az, hogy korábban tanultam zongorázni és még vezénylés órákat is vettem, nagyban segítették a felkészülésemet. Szép, ugyanakkor megrendítő alkotás, különleges alkalom, amikor megszólalhat.
– Az est folyamán Korngold és Bernstein hasonló tematikájú, első hallásra talán nehezen befogadható vallásos művei is megszólalnak. Mit gondol a programról?
– Fontos, hogy ez a koncert megszülethet, hiszen valóban súlyos és mély szakrális témák kerülnek elő. A három mű egymás mellé állítása, különleges és misztikus élményt kölcsönöz majd, melyen keresztül nem csak a különböző kompozíciós technikák, de a kifejezési formák sokszínűsége is megfigyelhető.
– A programot illetően 20. századi művekről beszélünk. Ön miben érzi leginkább otthon magát?
– Az oratórium nagyon közel áll a szívemhez, ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy számtalan 20. századi és kortárs művet énekelhettem már, amiken keresztül előadói szempontból magaménak érezhetem az oratóriumzene nehézségi skálájának nagyon nagy szeletét. A legboldogabb pedig akkor vagyok, ha az operaelőadások mellett lengyel szerzők, úgymint Górecki, Lutoslawski, Kilar vagy a fent említett Penderecki műveit énekelhetem.
– Hogyan kíméli a hangját? Vannak praktikái?
– A legfontosabb a technika tudatos és fokozatos fejlesztése. A különböző repertoárok el tudják vinni a hangot bizonyos irányba, amit tudni kell kontrollálni. Természetesen az elegendő pihenés, az egészséges életmód alapvető, és akkor ott van még a stressz, amivel szintén együtt kell élni. Ez ugyanúgy része az életünknek, mint mondjuk egy élsportolónak, a különbség csak annyi, hogy ott szinte egy egész team segíti a mentális felkészülést.
– Ki tud azért kapcsolni?
– Ha van egy kis időm, azonnal magam mögött hagyom a várost. Vidékre megyek, és a lehető legtöbb időt töltöm a természetben.
