Az érdeklődők a zenei nagyhatalmat is látják Magyarországban, nem véletlen, hogy ilyen sok távol-keleti tehetség jön, összességében: az európai kultúra és zene egyik csomópontja ez itt – vallja a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyről Ókovács Szilveszter, a nemzetközi zsűri egyik állandó magyar tagja, a különdíjakat is felajánló Magyar Állami Operaház főigazgatója.
– A jelentkezőket, főleg az elődöntőbe jutottakat nézve, sokan közülük már fellépnek dalszínházakban, mi vonzza őket mégis erre a versenyre?
– Az ugródeszka-jelleg, tehát az, hogy a zsűriben is lehet olyasvalaki, aki őket szerződtetheti. Továbbá, mára már kiemelkedő rangja lett a Marton versenynek. Jól néz ki az életrajzokban egy ilyen megmérettetés.
– A Nemzetközi Marton Éva Énekverseny valóban azzal a céllal jött létre, hogy világviszonylatban is jelentős eseményként komoly lehetőségeket biztosítson a jelentkezőknek. Az ön véleménye szerint mit tud nyújtani a Marton-verseny a résztvevőinek? Hogyan látja a rendezvény elmúlt éveit?
– Ritka az ilyen komolyan, nagy erőkkel megrendezett énekverseny a világban, itt Közép-Európában pedig csak kisebbek vannak. Látszik, hogy a szervező Zeneakadémia és Marton Éva is komolyan veszi, emellett az érdeklődők a zenei nagyhatalmat is látják Magyarországban, nem véletlen, hogy ilyen sok távol-keleti tehetség jön ide. Összességében: az európai kultúra és zene egyikcsomópontja ez itt.
– Zsűrizéskor mi munkál inkább önben, ha ketté lehet ezt választani egyáltalán: a végzett operaénekes vagy az intézményvezető? Mennyi szubjektív faktort enged a saját döntésébe?
– Az Olimpia kapcsán is azon gondolkodtam, hogy egy edző mennyivel többet láthat egy laikushoz képest. Hasonlóan érdekes az éneklés is, figyeljük egymást, olyan, mint egy izgalmas társasjáték. Ismerjük az adott darab nehézségét. Amikor kijön valaki, látom rajta, hogy tisztában van vele, mi vár rá. Számomra az is szempont, hogy ha valaki nem olyan jó Liszt-dalokban, még kár őt leírni. Ez ugyanis egy speciális műfaj, a közép-európai zenei nyelvünk, az ún. lied. Szeretnék magyarokra épülő operajátszást hazánkban, de el kell ismerni, hogy például egy-egy megkapóan jó ázsiai férfi énekest érdemes meghívni, hiszen hőstenorból, hősbaritonból – teszem hozzá, akár drámai szopránból – nálunk sincs elég. A Magyar Állami Operaház, mint partner több különdíjat, ezzel fellépési lehetőséget is felajánl a döntősöknek.
– Ha már szóba kerültek az Európán kívülről származók, valóban feltűnően sok, talán évről évre több távol-keleti versenyző érkezik, e mögött milyen okok állhatnak?
– Látszik, hogy Ázsiában mekkora a befektetés a zenébe, csodálattal szemlélem. Most az is feltűnő, hogy például itt, a Marton versenyen mennyi ázsiai fiú indul. Tudják, hogy sok remek operaszerep van férfihangokra, és építenek erre.
