Liszt, Erkel, Bartók és Kodály művei hangzanak el idén a Zeneakadémia megnyitásának 146. évfordulóját ünneplő, november 14-én rendezendő koncerten.
Szerző: Zsiray-Rummer Zoltán
Mikhail Kopelman világhírű hegedűművész, az idei megmérettetés nemzetközi zsűrijének elnöke és Bjørg Lewis ugyancsak nemzetközileg elismert csellóművész, a testület tagja egyaránt úgy látja: nehéz döntéseket hozni, olyan kiválók a résztvevő fiatal vonósnégyes-formációk. Az Ungváron született, 1993 óta az Egyesült Államokban élő Mikhail Kopelman, aki kárpátaljai származása miatt remekül beszél magyarul, a középdöntő szünetében elmondta: azért is juttattak tovább az elődöntőkből a tervezettnél eggyel több, hét kvartettet, mert szinte egységesen nagyon jók a versenyzők. A kérdésre, hogy érez-e különbséget az európai és amerikai, illetve az ázsiai együttesek között, például ugyanazon Haydn- vagy Beethoven-mű előadásakor, úgy válaszol: természetesen van némi eltérés a…
Ismét nemzetközi tudományos konferencia kapcsolódott a Zeneakadémia idei, vonósnégyes formációknak megrendezett Bartók Világversenyéhez, főként a névadó zeneszerző kvartettjeinek keletkezéstörténetéről, formai jellegzetességeiről tartottak előadást a téma hazai és külföldi kutatói. Az ELKH BTK Zenetörténeti Intézetben zajlott a pénteki, egész napos tanácskozás, amelyet Vikárius László muzikológus, a Zeneakadémia oktatója, az intézet Bartók Archívumának osztályvezetője szervezett. Mint elmondta, szerencsés egybeesés a megmérettetéssel, hogy most készül Bartók vonósnégyeseinek kritikai összkiadása az intézetnél. Az angol nyelvű előadások egy vendégelőadóé kivételével a szerző hat kvartettjével foglalkoztak: formai és szerkezeti kérdésekkel, legnagyobb részt keletkezéstörténetükkel, a vázlatokkal, mindez rendkívül izgalmas terület – tette hozzá. A külföldi kapcsolódások közül…
Sonja Šarić, a IV. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny első helyezettje és közönségdíjasa azt mondja: remek barátságok szövődtek a fellépők között, és biztos abban, hogy nagy lépés pályáján ez a győzelem. – Milyennek találta a verseny hangulatát, hogyan érezte magát a fordulók idején? – Nagyon boldog vagyok, csodálatos hét volt sok érzelemmel, minden forduló izgalmakat tartogatott. A középdöntő utáni rövid időszak pedig, amikor kiderült, hogy a döntőbe jutottam, és így zenekarral fogok énekelni, csodálatos várakozással telt. Bátran mondhatom, hogy fantasztikus élmény volt együtt dolgozni az Operaház szimfonikus együttesével. – Az, hogy rendkívül színes nemzetközi énekescsapat állt össze az idei megmérettetésre is,…
Az utolsó pillanatos repertoármódosításokról, az énekesek időnként meglepő kéréseinek teljesítéséről beszélgettünk Baja Mónikával, a Marton Éva Nemzetközi Énekverseny egyik zongorakísérőjével, korrepetitorral, a Zeneakadémia Bartók Konzervatóriumának tanárával, az egyetem operaénekes mesterszakának állandó munkatársával. – Hogyan zajlik a felkészülésük, a verseny előtt mikor kezdődik és miből áll? – Amikor lezárul az élő fordulókba beválasztott jelentkezők felvételeinek beküldési határideje, a titkárság összesíti azokat. Kapunk egy listát, ezután a verseny korrepetitorai, idén négyen – rajtam kívül Gyökér Gabriella, Sándor Szabolcs és Kéry Tamás kollégáim – találkozunk, és áttekintjük, hogy melyik versenyző milyen repertoárral érkezik. Megosztjuk egymással az egyéni szempontjainkat, például, hogy ez alkalommal melyikünk…
Azt figyelem, hogy a versenyző zenét adjon át, ne csupán hangot – mondja Peter Mario Katona, a londoni Covent Garden casting directora, a Zeneakadémia által rendezett Marton Éva Nemzetközi Énekverseny állandó zsűritagja. – A középdöntő szünetében beszélgetünk, milyen tapasztalatokat tud levonni az idei versenyzőkkel kapcsolatosan? – Az elődöntők után, csupán egy-egy dal és ária előadása után nehéz lett volna érdemlegeset mondanom, emellett pedig a Liszt-dalokban kevés énekes járatos, ami további nehézséget jelent a megítélésüknél. Néhányuknak, akik nem remekeltek ebben annyira, az áriája sokkal jobban sikerült. Azután a középdöntő résztvevőit hallgatva számos meglepetés ért: egyes versenyzők, akik a korábbihoz képest eltérő…
Sajátos szempontok mentén figyeli a fellépőket Miguel Lerín művészeti menedzser, a Marton Éva Nemzetközi Énekverseny állandó zsűritagja, aki szerint alapvető a jó vokális technika, ám az is fontos, hogy van-e a fejlődési lehetőség a versenyzőkben. – Immár negyedik alkalommal tagja a Marton Éva Nemzetközi Énekverseny zsűrijének. Mire figyel a fellépőket hallgatva, milyen szempontok szerint pontoz? – Magától értetődő, hogy itt már mindenkinek „van” hangja, és meglátásom szerint kevésbé fontos, hogy ez nagyon jó vagy kevésbé jó. Sokkal inkább lényeges számomra, hogy az illető hogyan használja a tehetségét. Tudjuk, hogy voltak fantasztikus hangú tehetségek, akik nem lettek sikeresek, mert nem dolgoztak…
Az érdeklődők a zenei nagyhatalmat is látják Magyarországban, nem véletlen, hogy ilyen sok távol-keleti tehetség jön, összességében: az európai kultúra és zene egyik csomópontja ez itt – vallja a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyről Ókovács Szilveszter, a nemzetközi zsűri egyik állandó magyar tagja, a különdíjakat is felajánló Magyar Állami Operaház főigazgatója. – A jelentkezőket, főleg az elődöntőbe jutottakat nézve, sokan közülük már fellépnek dalszínházakban, mi vonzza őket mégis erre a versenyre? – Az ugródeszka-jelleg, tehát az, hogy a zsűriben is lehet olyasvalaki, aki őket szerződtetheti. Továbbá, mára már kiemelkedő rangja lett a Marton versenynek. Jól néz ki az életrajzokban egy ilyen…
Az előadó-művészetben szükséges, hogy a közönségnek tetsszen is a fellépő, nem elegendő a szakmai tudás – vallja Meláth Andrea Liszt Ferenc-díjas magyar opera-énekesnő, a Zeneakadémia tanszékvezetője, a Marton Éva Nemzetközi Énekverseny állandó zsűritagja, aki szerint a megmérettetés hatalmas lehetőségekhez juttatja már a döntősöket is. – A Nemzetközi Marton Éva Énekverseny már a kezdet kezdetén azzal a céllal jött létre, hogy világviszonylatban is jelentős eseményként komoly lehetőségeket biztosítson a jelentkezőknek. Az ön véleménye szerint mit tud nyújtani mára a Marton-verseny a résztvevőknek? Hogyan látja a rendezvény elmúlt éveit? – Tapasztaltuk, hogy nem csupán az első három helyezett vagy a nagydíjas, hanem…
Öt év után, másodszor nyerte el 2018 nyarán a Magyar Állami Operaház Kamaraénekese címet a huszonöt éve a pályán lévő Kolonits Klára. Az énekművész kalandként éli meg, hogy akár szélsőséges figurák bőrébe is bújhat, és nem esik nehezére kilépni a szerepből a függöny legördülte után. „Felelősséget is jelent a kamaraénekesi cím, nem csak dicsőséget. Számíthatok arra, hogy a társulat, főleg a fiatalabb kollégák, figyelemmel kísérik a pályafutásomat, tehát egyfajta mintaként jelenek meg, akaratlanul is” – vallja a szoprán. Számára a jó és előrevivő szerepek, a nagyszerű muzsikusokkal, rendezőkkel folytatott kemény munka jelenti a legnagyobb kitüntetést, hiszen ezek biztosítják a fejlődést.…
