Azt figyelem, hogy a versenyző zenét adjon át, ne csupán hangot – mondja Peter Mario Katona, a londoni Covent Garden casting directora, a Zeneakadémia által rendezett Marton Éva Nemzetközi Énekverseny állandó zsűritagja.
– A középdöntő szünetében beszélgetünk, milyen tapasztalatokat tud levonni az idei versenyzőkkel kapcsolatosan?
– Az elődöntők után, csupán egy-egy dal és ária előadása után nehéz lett volna érdemlegeset mondanom, emellett pedig a Liszt-dalokban kevés énekes járatos, ami további nehézséget jelent a megítélésüknél. Néhányuknak, akik nem remekeltek ebben annyira, az áriája sokkal jobban sikerült. Azután a középdöntő résztvevőit hallgatva számos meglepetés ért: egyes versenyzők, akik a korábbihoz képest eltérő műveket énekeltek ebben a fordulóban, jobban teljesítettek, illetve fordítva: akik igencsak ígéretesnek tűntek az elődöntőben, most nem annyira nyerték el a tetszésemet. Egyszóval érdekes, hullámvasútszerű folyamat ez, nem valami egyenes vonalú „győzelmi menetként” kell elképzelni.
– Ki szokott szemelni egy-egy önnek érdekes versenyzőt?
– Nagyon sok énekes van ahhoz, hogy valaki folyamatos érdeklődést váltson ki belőlem. Így szerintem egy kicsit szerencse számba megy, ki tűnik fel egy-egy zsűritagnak. Örülök, hogy nincs harc a testületben, pontozással szavazunk, aztán kialakul a mezőny a fordulókban. A grémium minden tagja mást hoz magával: más tapasztalatokat, véleményeket, és mást keres az énekesekben, ez remek így.
– Személy szerint ön mit keres a versenyzőkben?
– Nemcsak a hangra, hanem az egyéniségre is összpontosítok. Az éneklés önmagában számomra nem sokat jelent, ha nem tudom elképzelni színpadon az illetőt. Azt várom, hogy zenét adjon át, ne csupán hangot, üres arccal-lélekkel. Előadóművészként értse meg, mit és miért énekel, milyen karaktert formál meg. Az ígéretet nézem bennük, és a teljes fellépésüket figyelem. Egy még nem annyira csiszolt technikával rendelkező, de láthatóan jó előadóművészre inkább odafigyelek, noha persze teljes képem nem lehet egy-két órányi bemutatkozás alapján. Ha a tehetség, a zeneiség, az érzelmek nem látszanak, kevésbé érdekel.
– Az imént egy versenyző odament önhöz, és a véleményét kérte, ez gyakran előfordul? Hogyan szokott tanácsot adni nekik?
– Ami a tapasztalataim alapján elmondható, azt őszintén, barátságosan elmondom, és konstruktív javaslatokat teszek. Ennél a versenyzőnél például az tűnt fel az előadása alatt, hogy az olasz dikcióján még van mit csiszolni, ezért ezt tanácsoltam neki.
– Állandó zsűritagként mi a véleménye a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyről?
– Nagyon jó színvonalú rendezvénynek tartom, remek esélyekkel tud a világnak felfedezni kiemelkedő tehetségeket. Harmadszor zsűrizek itt, Marton Éva személye és Budapest mint a világ egyik zenei fővárosa elsőrangúvá teszi, mára az egyik legfontosabb ilyen esemény lett nemzetközi szinten. Szívesen jövök minden alkalommal.
Peter Mario Katona
Berlinben született, édesanyja, Marianne Warneyer, a Stuttgarti Operaház vezető szopránja, édesapja, a magyar származású Julius Katona, Rómában és Bécsben folytatott énektanulmányokat, majd elsősorban a hamburgi és berlini operában szerepelt. Peter Mario Katona zenei és német irodalmi tanulmányainak megkezdése előtt zongorázni és énekelni tanult. Kezdetben opera- és klasszikus zenei lemezkritikusként dolgozott, majd 1968-ban Christoph von Dohnányi, a Frankfurti Opera akkori fő-zeneigazgatója kérte fel, hogy legyen a művészeti asszisztense. Amikor 1977-ben Dohnányi átszerződött a Hamburgi Operához, Katona követte, és egészen az 1982/83-as szezonig a művészeti titkárság vezetője volt. 1983-ban nevezték ki a Royal Opera House Covent Garden művészeti titkárának, majd casting directorának, ahol a mai napig a mindenkori fő-zeneigazgatóval szoros együttműködésben dolgozik.
