Az ezredfordulón megjelent kiváló regény (Anya csak egy van) címének parafrázisa magába foglalja a lényeget e lenyűgözően gazdag és termékeny pályát illetően. Az író töretlen népszerűségének titka ugyanis a mű és a személyiség egyediségében, hasonlíthatatlan karakterében rejlik.
Vámos Miklóst aligha kell bemutatni a kortárs magyar irodalom híveinek, hisz olyan művek szerzőjeként, mint a Félnóta, a Zenga zének, a Sánta kutya vagy az Apák könyve, évtizedek óta legnépszerűbb íróink egyike — és akkor még színházi munkásságáról vagy emlékezetes televíziós műsorairól (Rögtön jövök, Lehetetlen, 2 ember) szó sem esett. Noha vámos roppant gazdag termése elevenen épül be a kortárs magyar irodalom szövetébe, életműve jól felismerhető, karakteres, külön entitás, mely állandó megújulási képességével nyűgözi le népes olvasótáborát.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg
Ez a szuverenitás az író tántoríthatatlan, következetes alkatából fakad: Vámos Miklós egyszerűen nem hajlandó múló divatokról, kérészéletű irányzatokról, külső elvárásokról tudomást venni. Konok, makacs szerző, lehetne mondani, de mindez nála nem valami fölényes kívülállást jelent, hanem azt, hogy az 1976 óta sorjázó regényeivel és novellásköteteivel nem idomul senkihez és nem tagozódik be sehova: mindig belső hangjaira, mércéjére, a tehetség sugallataira hagyatkozik. Ebből következően a közönség tudja, nagyjából mire számíthat, mit várhat a következő könyvtől, ám a felismerhetően karakteres stílus, az elbeszélésmód, a történetszövés könyvről könyvre mindig kínál valami meglepetést, valami váratlant, valami újat is.
A Prima Primissima-díjas Vámos Miklós lebilincselő személyisége akkor is nagyszerű és élvezetes estével kecsegtetné a Literárium közönségét, ha egyedül állna a színpadon. Meghívott barátai, kiváló művész társai, Rudolf Péter és Karácsony János jelenléte ugyanakkor garancia arra, hogy e nagy érdeklődéssel várt est izgalmasan többszólamú legyen.
„Mintha sárga cserebogár volnék”
Mikor döntötted el, s milyen élmények hatására, hogy író leszel? És mikor hitted el, hogy az vagy?
Sosem döntöttem, így születtem. Talán már anyám hasában is írni akartam, s azért rúgkapáltam, hogy dobjanak be papírt, írószert, lámpát. Anyám ezt a kérésem sem teljesítette. Azt, hogy ÍRÓ volnék, mint mondjuk, García Márquez, még most sem hiszem, de tizennyolc éves koromtól írásból élek, ami azért nagy teljesítmény.
Kik azok a mesterek — kortársak és klasszikusok, magyarok és külföldiek —, akik a legközelebb állnak hozzád, vagy legerősebben hatottak rád?
Ez egy állandóan változó lista. Boldogult úrfikorom Hemingway bűvöletében telt, aztán más észak-amerikaiakat csodáltam (= majmoltam), például Faulknert. Később jöttek az oroszok, a novellista Csehov, a regényíró Tolsztoj és Turgenyev. Még később a dél-amerikaiak, Julio Cortázar, a már említett García Márquez, Jorge Luis Borges, Vargas Llosa. A hazai irodalomból Móricz, bár ez nem látszik a munkáimon, és a nyugat valamennyi írója. Kortársaim közül Őrkény, Déry, meg a sajnálatosan feledésbe merült Mándy Iván. Őket volt szerencsém ismerhetni, sokat tanultam abból, amit mondtak.
E roppant gazdag és sokrétű életműben van-e személyes kedvenced?
Én legtöbbre a Sánta kutya címűt becsülöm, ellentétben a kritikusokkal. Sokat köszönhetek Az apák könyve címűnek, mely némi nemzetközi ismertséget szerzett. De mindig az utolsó áll hozzám legközelebb, most a Hattyúk dala.
Mi a munkamódszered? Tudsz-e, szoktál-e egyszerre több könyvön dolgozni? Kész van-e a fejedben nagy vonalakban a mű, amikor egy új regénybe belefogsz, vagy menet közben formálódik, alakul?
Szoktam regény mellett novellákat írni. Mindig anyaggyűjtés után ülök oda, pontos terv van, amit sosem követek, hiszek a rögtönzés mágikus erejében, íráskor, életben és táncban is.
Honlapodon a szépíróknál szokatlan filológusi alapossággal teszed közzé a legutóbbi meg jelent regényed, a Hattyúk dala megírásához használt és fölhasznált források hosszú listáját. Miért tartottad ezt szükségesnek?
Én nem szeretek idegen tollakkal ékeskedni. Amit mástól veszek át, azt így hálálom meg.
Mit jelent számodra a siker? Vannak-e a népszerűségnek hátrányai?
A sikert (Hajnóczyval ellentétben) nem tekintem bűnnek, sok az előnye, például a benyert pénzek, az emberek áradó szeretete, ám ugyanannyi a hátránya, főként a magánélet nagyfokú elvesztése. Élvezheted a sikert, de nem szabad belefeledkezni, akkor eltunyulsz. foglalkozásom egyik velejárója, hogy bámulom az embereket (szívesen hallgatózom is). Na, ez nincs már, fölismernek, visszanéznek, és ők bámulnak engem. Kínos érzés, mintha sárga cserebogár volnék. Amikor tévéműsorokat csináltam, vagy amikor szólóesteket tartok, újabban pedig például néha fellépek Bornai Tiborral, illetve Karácsony Jánossal, gitárral a kezemben, énekelek is, akkor tudnom kell(ett volna), hogy fenti értelemben rontom a helyzetem. Panaszom nincs, csak engedelmes munkadarabként felelek a kérdésre.
