2018-ban Women in the Art (Nők a művészetben) címmel készült egy nagyszabású felmérés Amerikában. Az adatgyűjtést és a feldolgozást Julia Halperin, az Artnet művészeti portál szerkesztője, Charlotte Burns műtárgypiaci szakújságíró és Michaela Ben Yehuda vezette, és az eredményeket 2019-ben tették közzé. Az első két szerző most megismételte, illetve kibővítette az akkori kutatást (sőt, ki is terjesztették azt egy másik „kisebbség”, az afroamerikai művészek körére is), és az abból nyert adatokat a napokban jelentették meg. A konklúzió: a helyzet rossz, de lassan javul.
A december 13-án közzétett új – immár harmadik – The Burns Halperin Report (Burns–Halperin jelentés; amelynek részleteit a https:studioburns.media weboldalon lehet megtekinteni) két nagy területen tekinti át a női (illetve az afroamerikai) művészek reprezentációját: egyrészt a múzeumi világban (harmincegy vezető amerikai múzeum gyűjteményének, illetve gyűjteménygyarapítás- és kiállítás-politikájának vizsgálatával), másrészt a nemzetközi műkereskedelemben. Ebben az írásban – a Senki többet? rovat „alapállásából” – mi most csak az utóbbi részből mutatunk be néhány jellemző adatot, és azt is elsősorban a női művészekről szóló megállapításokból. (Akit a korábbi, 2019-es felmérés eredményei – illetve általában a nők pozíciói a művészetben és a műkereskedelemben – is érdekelnek, a blog szerzőjének 2021-ben megjelent Önarckép nyaklánccal – Női alkotók a műkereskedelemben című könyvében az összes vizsgált területre vonatkozóan bőven talál részletes adatokat – a szerk.)
A mostani jelentés műkereskedelmi részében a szerzők több mint négyszáz aukciósháznak a 2008. január 1. és 2022. június 30. között eltelt időszakban lezajlott összes árverésének eredményeit tették vizsgálat tárgyává. A más pénznemben történt leütéseket az aukció napján érvényes valutaárfolyamon számolták át dollárra, minden esetben a ház jutalékával emelt bruttó összeget rögzítették, és nem vették figyelembe az azóta történt inflációt. (És ha már a metodikánál tartunk: a jelentés készítői hangsúlyozzák azt is, hogy a felmérés során minden olyan művészt nőként vettek számításba, aki önmagát nőként definiálja, illetve a csoportos alkotóközösségek esetében azokat, amelyekben több a női alkotó. Ezen kívül azokat az „ismeretlen”-ként definiált művészeket, akikről a szakemberek véleménye az, hogy minden valószínűség szerint inkább nők voltak, ugyancsak a nők közé számolták.)
Nos, a kutatás szerint a fenti időszakban a világ (vagy legalábbis a vizsgálatba bevolt) árverezőházainak összbevétele 186,9 milliárd dollár volt; ebből a nők által készített munkákért 6,2 milliárd dollárt adtak, vagyis mindössze 3,3 százalékot. Ebből az összegből az afroamerikai női művészek 204,3 millió dollárt hoztak, vagyis a teljes összbevételnek mindössze 0,1 százalékát.
Az összképre jellemző összehasonlítást mutatnak a fenti időszakban a legnagyobb bevételt elért öt férfi és öt női művész eredményei is: amíg a férfiaknál az első helyen Pablo Picasso 6,2 milliárd dollárral áll (vagyis kereken annyival – sőt, ha pontosítunk, akkor igazából még mintegy 30 millió dollárral többel is –, mint amennyi az összes női alkotó bevétele volt!), addig a nők között Kuszama Jajoi mindössze 946 millió dollárral került az első helyre. A férfiak mezőnyében a további sorrend: Andy Warhol 4,9 milliárd dollár, Claude Monet 3,1 milliárd dollár, Jean-Michel Basquiat 2,6 milliárd dollár, Gerhard Richter 2,5 milliárd dollár, Francis Bacon 2,1 milliárd dollár; míg a nőknél Joan Mitchell 610 millió, Louise Bourgeois 314 millió, Georgia O’Keeffe 284 millió, Agnes Martin pedig 234 millió dolláros összbevétellel került a lista 2–5. helyére. Érdemes azt is megfigyelni, hogy ők öten összesen 2,388 milliárd dollárt hoztak, ez pedig a teljes női mezőny bevételének csaknem a negyven százaléka, miközben a művészeti piac húsz legmagasabb bevételt elért művésze az összes eladások összegének kevesebb mint harminc százalékát teszi ki. Ez tehát azt jelenti, hogy a női alkotók közül sokkal kevesebb „kiválasztottra” irányul a gyűjtők figyelme.
Ugyanakkor a jelentés azt is megmutatja, hogy a női művészek munkáiért kifizetett összegek lényegesen jelentősebb arányban nőttek az elmúlt években, mint az általános áremelkedés: 2008 és 2021 között (ez a legutóbbi év, amelyről teljes éves adatokkal rendelkezünk) a nők munkáiért az árveréseken elköltött pénzösszeg – ezúttal az inflációt is figyelembe véve – 174,2 százalékkal lett több. Ami pedig az afroamerikai női művészek piacát illeti, ott az emelkedés még jelentősebb: a 2008-as 4,9 millió dollárról 2021-re 40,5 millió dollárra nőtt az összbevétel, ami 727,8 százalékos emelkedést jelent.
Végezetül álljon itt még egy, a fenti tendenciákat igazoló adatsor (és ezt már nem a jelentésből olvashatjuk ki): ha megnézzük az idei év műkereskedelmi adatait, 2022-ben (eddig) ötvenhat művészeti alkotást adtak el 30 millió dollárnál magasabb áron, és ebből egyetlen egy származik női alkotó kezétől; Louise Bourgeois Spider (Pók) című, 1996-ban készített, 3,2 méteres acélszobráért júniusban az Art Basel műkereskedelmi vásáron a Hauser & Wirth Gallery standján 40 millió dollárt fizetett egy európai magángyűjtő. És ugyancsak Bourgeois volt az, aki a Sotheby’s idei árverésein nőként a legmagasabb eladási árat érte el: Spider IV. (Pók IV.) című szobráért áprilisban Hongkongban 129.205.000 hongkongi dollárt (16,5 millió dollár) fizetett ki a licitek nyertese. (A szoborról – és alkotójáról – április 13-án írtunk itt a Senki többet? blogban.)
A második legtöbb pedig, amennyit egy hölgy munkájáért ennél a háznál idén adtak 14.112.500 dollár volt; ennyit Tamara de Lempicka Portré De Romana de la Salle című alkotásáért fizettek ki novemberben New Yorkban. Ugyanakkor a Sotheby’snek a szintén a napokban közzétett idei éves jelentéséből azt is kiderül, hogy a női művészeknek az árveréseiken egyenként több mint egymillió dolláros árat elérő alkotásainak a száma 2019 óta hetven százalékkal megemelkedett. Vagyis azért talán valami csak megindul a női alkotók műtárgypiaci elismerése terén is – persze az is igaz, hogy (és, mint látjuk, még ma is) van honnan „feljönni”.
A címlapkép: Mary Beth Edelson: Néhány élő amerikai nőművész (Az 1972-ben Leonardo Utolsó vacsorája nyomán készült képen Krisztus feje helyén Georgia O’Keeffe látható, míg az apostolok balról jobbra sorban Lynda Benglis, Helen Frankenthaler, June Wayne, Alma Thomas, Lee Krasner, Nancy Graves, majd a másik oldalon tovább Elaine de Kooning, Louise Nevelson, M. C. Richards, Louise Bourgeois, Lila Katzen és végül Yoko Ono arcát „viselik”; a jelenetet körben további csaknem hetven női alkotó portréja „keretezi”) – forrás: Museum of Modern Art
