Miles Davis kapta a Prince of Darkness nevet, a jazz egyik legnagyobb újító személyisége, aki összegyűjtötte mindazt, ami a jazzben azelőtt történt, és ismét – immár a cool, a modális jazz és más sikeres kísérletek után – úttörő feladatra vállalkozott, új stílust dolgozott ki és indított el a fejlődés útján.
A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:
Davis a hatvanas évek elején nem kötelezte el magát az avantgárd jazz mellett, hanem új utakat keresett. Érzékenységének köszönhetően az évtized végén elsöprő lendülettel előretörő rockhullám felé nyitott. A változás első lépéseként elkészített albumának zenei anyagát a Columbia lemeztársaságnál rögzítette. A lemez rengeteg újítást hozott. Davis két Fender-Rhodes elektromos billentyűs hangszert épített be az új zenekarába. Davis első, új stílusban fogant albuma 1969 februárjában jelent meg In A Silent Way címmel, zavart és ijedtséget okozva a hagyományos jazzhez vonzódó hallgatóság körében. Annak ellenére, hogy a lemez gyönyörű számokat tartalmaz, mégis az évtized talán legnagyobb vitáját kiváltó produkciója lett. Bár ezen az albumon még nincs teljesen kidolgozva az új zenei stílus, a zenei anyag mégis új hangot hozott a jazzbe.
https://youtu.be/llVl62Ra9bQ
A Bitches Brew című második fúziós stílusú lemez még ugyanazon év végén a lemezboltokba került, mint az In A Silent Way. Ezen az albumon Davis még több elektromos hangszert épített be a zenekarába, ezzel erőteljes soulos hatást érve el az együttes hangzásában. A Bitches Brew a korszak legnagyobb példányszámban eladott jazzalbuma lett, és ezzel a piaci sikerrel versenyben állt a rocklemezekkel.
Míg az előző években a jazzlemezek eladása nem haladta meg az évi százezer példányt, a Bitches Brew már a kiadást követő első évben több mint négyszázezer példányban kelt el.
Maga a producer, Teo Macero – akinek véleménye autentikusnak tekinthető – mesélte, hogy nem hitt abban, hogy az album sikeres lesz, nagyon nehezen állt rá, hogy hozzájárulását adja a megjelenéshez. Macero végül a legjobb technikai feltételeket, a legjobb embereket, a legjobb stúdiót, a legjobb technikusokat biztosította a lemez felvételéhez. Számos kritikus azzal vádolta Davist, hogy a lemez készítésekor főként a kereskedelmi szempontokra figyelt. Azzal is megvádolták, hogy túlzottan követte a pop- és rockzenei trendeket, és több jazz-zenei alaptételt feladott a siker kedvéért.
Davis továbbment a megkezdett úton, és az előző lemezeken kikísérletezett hangzást használta. Így született a Live Evil című album, amelyen soktagú zenészapparátust vonultatott fel, mert különböző időben felvett számokat hoztak össze egy lemezre.
Miles Davis nehéz ember volt. Zenész kollégáival semmiféle kapcsolatot nem ápolt, gyakran volt túl kritikus, olykor durva, agresszív. Vissza-visszatérően drog- és alkoholproblémákkal küszködött, és ilyenkor kibírhatatlanul viselkedett. Igaz, a hetvenes évek közepén folytatta a lemezek készítését, azonban sok kiváló muzsikusa hagyta el a zenekart. 1975-ben elkészített két lemezt, melyek az Agharta és a Pangaea címet kapták, de ezeken a lemezeken már nem szerepeltek azok a fiatal muzsikusok, akik a fúziós korszak kezdetén olyan ragyogó muzsikát produkáltak Davis zenekarában. A trombitás fenomén egy időre visszavonult a zenétől.
