Bár már kilencvenéves is elmúlt, Herber Blomstedt fiatalokat megszégyenítően aktív és energikus, 2017-ben Beethoven-lemezt készített; Stefano Battaglia olasz jazz-zongorista pedig a száműzetés és migráció érzékeny témájával kapcsolatos gondolatait fogalmazta meg zenében. Íme a Gramofon-toplista második helyezettjei!
Nincs menekvés: a népvándorlás immár a jazzbe is begyűrűzött. Olaszország ebben kétségkívül jobban érintett, mint Észak-Korea, így nem csoda, ha a mediterrán és balkáni országok sorsáért aggódó Battaglia legfrissebb, dupla CD-jét a száműzetés és a migráció kérdése ihlette. Aligha feltételezhető, hogy az érző szívű zongorista fizetett ügynök volna, a darabok sem
brüsszeli sugallatra kaphatták címüket,
mindenesetre a Migralia, Lampedusa, Migration Mantra, az arab Lamma Bada Yatathanna, vagy (hogy Magyarország se maradjon ki) a Halap, Horgos e Roszke szavak egyértelműen utalnak a témára. Mivel nem programzenéről van szó, csak találgathatjuk, hogy a települések milyen értelmezési tartománnyal kerültek be a művész zenei univerzumába, de érjük be azzal, hogy a tizenhét számból hét saját kompozíció, illetve feldolgozás, a többi koncerten és a sacilei Fazoli-teremben rögzített spontán improvizáció. Kétórányi szólózongora produkcióval manapság előállni rendkívüli merészség és önbizalom függvénye, de nem maradhat kétség afelől, hogy előadó és kiadó részéről egyaránt igazolt vállalkozás.
Ebben a műfajban majdnem mindenki Keith Jarrett köpönyegéből bújt elő, és ami a lenyűgözően szép témákat, a lírai előadásmódot és a kivételes formakultúrát illeti, Battaglia is sokat köszönhet a mesternek. Vannak azonban csak rá jellemző ismérvek, mint a tematikus meditáció, a gazdaságos szerkesztésmód, a preparált zongora használata. A dallamok, hangszínek, textúrák gazdagsága, a folklorisztikus feldolgozásmód, a tonális és atonális nyelvezet párhuzamos használata, a drámai kifejezőerő, ami az európai jazz-zongoristák élmezőnyébe emeli Battagliát. Új opusa egy, a világ problémái iránt fogékony művész érzéseinek és gondolatainak felkavaró lenyomata.
Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.
A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben.
Herbert Blomstedt idén júliusban ünnepelte 90. születésnapját. Idős kora ellenére még mindig csodálatra méltóan aktív: rendszeresen hangversenyezik (októberben a Müpában is hallhatták a szerencsések) és lemezeket ad ki.
A legfrissebb, amivel meglepte rajongóit, a Lipcsei Gewandhaus Zenekarával az év elején, az együttes otthonában adott koncertjének DVD-felvétele. Két Beethoven-mű szerepel a programon: a C-dúr hármasverseny (op. 56) – Isabelle Faust (hegedű), Jean-Guihen Queyras (gordonka) és Martin Helmchen (zongora) közreműködésével – és az V. c-moll (op. 67) szimfónia. Két mű, mely nemcsak az egynevű maggiore-minore hangnemek szembeállítása miatt lehet érdekes, hanem azért is, mert ugyanabban az időben készültek, így összehasonlításra adnak alkalmat.
A Hármasverseny már bemutatója óta valamiért a hangversenyműsorok perifériáján húzza meg magát, míg a „Sors-szimfónia” az egyik leggyakrabban játszott Beethoven-mű. Nos, az előadók mindent megtettek azért, hogy koncertáló szimfónia ne legyen többé „mostohagyermek”: a három szólista kiváló teljesítményt nyújt, szólóikkal és kamarajátékukkal is a legmagasabb nívót képviselik. A vonós szólisták kristálytiszta intonációja, a zongora lágy, ugyanakkor fényes hangszíne, hármójuk éneklő dallamformálása, előadásmódjuk friss, feszes ritmusai felszínre hozzák a mű értékeit és ötletgazdagságát. Blomstedt pedig irigylésre méltóan energikus mindkét műben. Egyszer megkérdezték tőle, hogyan bírja ennyi idősen a fizikai és szellemi megterhelést, és állóképessége annak köszönhető-e, hogy vegetáriánus, nem fogyaszt sem alkoholt, sem kávét. Lakonikusan csak annyit válaszolt: „imádom a zenét”. Ezt ez a Beethoven-lemeze is igazolja.
Cím: Beethoven: Hármasverseny, V. szimfónia
Kiadó: Accentus – Mevex
Katalógusszám: ACC 20411
Cím: Stefano Battaglia: Pelagos
Kiadó: ECM Records – Hangvető
Katalógusszám: ECM 2570
