A Beethoven Budán Zeneszerzőversenyre készült darabra életem egyik legmeghatározóbb opusaként tekintek, ami rengeteg ajtót nyitott meg előttem.
Mivel felületesen olvastam el a versenykiírást, először klarinétra kezdtem el írni hegedű helyett. Ez nem is tűnt fel csak, akkor amikor már a darab közepénél jártam. Úgy gondoltam, hogy megírom először az első apparátusra, majd azután javítom ki. Így két darab született, ami szinte ugyanaz, de még is más hangulatot kölcsönöz egyes részeknél a fúvós hangszer.
A darab a Papapgeno.fm műsorán is hallható!
A téma kiválasztása után azon kezdtem el gondolkozni, hogy milyen érdekességet, esetleg formát helyezzek a műbe. Kissé konzervatív módon három tételre osztottam a variációkat, továbbá minden variáció egyre távolodik a megadott témától. Így a darab első részében még jól kivehetők az összefüggések, a második tételben a téma tükörfordítása jelenik meg egy kicsit melankolikusabb változatban, a harmadik tételben pedig már csak a hangulat ez a bizonyos kapocs.
Aki hallotta szerzeményemet, az tudja, hogy nem éppen a legvidámabb hangulatú darab. Itt nem is az a legfontosabb, hogy én mire gondoltam, hanem inkább, hogy kinek milyen hangulatot idéz a mű miközben hallgatja.
Lehet ez egy be nem teljesült, vagy véget ért szerelem, vagy akár egy rosszul sikerült nap az iskolában. De a legmeglepőbb számomra az volt, amikor a bemutató után a közönség egyik tagja azt mondta, hogy ő a darabban egy háború egyes jeleneteit látta, amiben megjelenik a vágyódás, a csata utáni nyomasztó csend, majd a végén a halál is, erre utal egyébként a Dies Irae téma megjelenése. Szóval mondhatnám azt, hogy minden egyes hozzákapcsolt történetben a tragikus vég a közös.
