A Solti György Zeneiskola, amely élen jár a legfiatalabb korban elkezdett képességfejlesztés, az érzelmi intelligencia és az igényes művészi munkára való fogékonyság kialakításában, a következő évadban ünnepli fennállásának fél évszázados jubileumát. Az elmúlt évek eredményeiről, a tervekről és a zenei nevelés fontosságáról Dióssy Krisztina igazgatót kérdeztük.
– Miben látja az iskola sikerét, vonzerejét?
– Az alapítás harmincadik évfordulóján vettük fel Solti György nevét, ami azóta alapvetően meghatározza az intézmény szellemiségét. A karmester egész életében a fiatal tehetségek felkutatásán fáradozott, a zene közösségteremtő erejét pedig elsődlegesnek tartotta. Büszke vagyok arra, hogy a hetventagú tantestületben egytől egyig olyan művész- és pedagógustársak dolgoznak, akik az iskola vezérelveiből adódóan összetartóak, és kizárólag a fiatalok igényeit tartják szem előtt. Létezik egy egészséges rivalizálás, de
öröm látni, hogy a kollégák kommunikálnak, látogatják egymás óráit, és elismerik a másik tudását.
– Hogyan tud ez a bensőséges közösségi szellem hatni a fiatalokra?
– A növendékek elsősorban egyéni oktatáson vesznek részt, ami azt is jelenti, hogy meg tudják beszélni a problémáikat a tanáraikkal. Az érzelmi intelligencia fejlesztésének nagy szerepe van, ezért minden esetben arra biztatjuk őket, hogy adják ki, játsszák ki magukból az érzéseiket. Egy-egy tanárnak osztályai vannak, akik persze a különböző korcsoportokból kerülnek ki, de nagyon fontos, hogy a diákok találkoznak egymással, az órák végén együtt maradnak, hogy kamarázhassanak. Évente két-három alkalommal rendez valamennyi hangszeres tanár osztályhangversenyt, amelyeken az egyéni produkciókon kívül a társas zenélés is szerepet kap.
– Tapasztalatai szerint kik azok a szülők, diákok, akik szívesen fordulnak a zenetanulás felé?
– Iskolánk a 12. kerületben van, ennek megfelelően főként a nagycsaládos, magasabban kvalifikált szülők gyermekei jelentkeznek. Fontosnak tartom, hogy bár a magas szintű felvételi követelmény mellett is többszörös a túljelentkezésünk, elsősorban olyan fiatalokat nevelünk, akik zeneszerető felnőttek lesznek. A kiemelten tehetséges diákok aránya, akikkel nagy valószínűséggel a koncertszínpadokon találkozunk majd, jelenleg 5 százalék, ami egy rendkívüli szám. Folyamatos visszajelzésünk van, hogy a diákjainknak lényegesen jobbak a tanulási képességeik, jobban fejlődik a memóriájuk és a finommotorikus mozgásuk is kifinomultabb. Ki kell azonban emelni, hogy
a támogató háttér elengedhetetlen, a gyerekeknek otthon gyakorolniuk kell, fellépésekre, versenyekre kell őket vinni, ez a szülők nélkül nem működik.
– Az elmúlt évtizedekben az iskola folyamatosan bővült. Mik a közeljövő céljai?
– Az alapfokú művészetoktatást tekintve az orgona tanszakunk az egyik legnagyobb az országban, egy évtizede már, hogy ütőt és a rézfúvós hangszereket is oktatunk. Számomra az egyik legnagyobb szívügy, és egyben kihívás is a magánének beindítása, amiről örömmel mondhatom, hogy a küszöbön van, de eddig még nem találtunk olyan helyszínt, ahol az oktatás a leghatékonyabban és a legzavartalanabbul megoldható.
– Hogyan készülnek az iskola 50 éves jubileumára?
– A következő tanévben számos szakmai beszélgetést, kurzust tervezünk, amire volt diákjainkat is elhívjuk. Készülünk a legszebb vizsgalapokból egy kiállítással is, amelyek növendékeink keze munkái, az ünnepi koncertre pedig november 19-én kerül majd sor a MOMKult hangversenytermében.
