Legeslegek találkoznak. Stílus és divat. Élet és halál. Tudás és Mindenség. Orgonán szólal a Szomorú. Kell-e ennél tovább?
Björk és Mcqueen. Ikonok. Nincs egyik másik nélkül ma. Björk először 1998-ban dalta bele világba a Gloomy Sundayt. Akkoron, mikor Lee Alexander Mcqueen kilépett az őt fojtogató szakmaiságból, hogy saját hangját megtalálja őrült és mesés ruháiban. Később egybeolvadtak, alkotótársakként egészítették ki egymást, belebújtak egymásba. Egyéniségeik elegye jelent meg hol Björk koncertjein fellépőruhákban, hol Mcqueen bemutatóin zenei aláfestésként.
Lee Alexander 2010-ben lépett ki az őt fojtogató életből. Halála utáni megemlékezésen énekelte el Björk tizenkét év után először a Szomorú vasárnapot. Kapcsolódósabb nem is lehetett volna.
Gondolulások vannak akár e dal hallatán, akár az életfelén felejáró ember elmélkedése, beszélgetései alapján, mentén. Halál: a test itthagyása mérhetetlen hiányérzet hátramaradásával. Gyász, emlékezés: tudása a szeretetnek, a féltésnek, az elmúlt öleléseknek és a soha-többet-pusziknak.
Ülhetsz kocsiban, fekhetsz a kedves mellett vagy tőle távol, élhetsz északon vagy délen lehetsz magasan vagy mélyben, ezen gondolatok egy-egy dal hallatán, rég érzett parfümök újraszaglintán, fotókon örökített tekintetek újralátván beindíthatják a szeretett vágyását, hiányát, agyi és ágyékkörnyéki érzését. Belebújván az érzésbe hol a hiány fájdalma, hol a már nem lévő eddig voltának öröme az, mi tolul. Ezt hallom fenti felvételben is.
Meghallgatható stúdióbb verzióban is ám a björki szomorú, mégis érzem inkább igazabbnak a dalt, mikor az elhangzott legeklege utolsó találkozásakor.
