2003-ban Tamás megkapta a Gundel-díjat. Meghatottan megköszönte, hogy gondoltak rá. Elmondta, hogy tanárai, Becht Erika és Kollár Zsuzsa nélkül nem lenne itt, Vásáry Tamásnak, legfőbb mentorának is köszönetet mondott, aki minden közös koncert után erőt és hitet ad neki. No, és persze mi is szép szavakat kaptunk, gyönyörűen beszélt.
A díjhoz hozzátartozik Eötvös Péter levele, amit felolvastak. A kezdő sorok Tamásnak szóltak.
Kedves közönségünk!
Nagyon sajnálom, hogy ma este nem lehetek Önök között. Szívesen hallgattam volna Érdi Tamást élőben játszani, akinek csak a felvételeit ismerem, és személyesen is csak egyszer találkoztam vele.
Nagyon meglepett engem, hogy Tamás a „látók” repertoárját játssza, eltérően azoktól a híres vak muzsikusoktól, mint például Art Tatum, Ray Charles, akik csak saját zenéjüket játszották. Tamás pályáját valószínűleg Mozart zenéje iránti csodálata befolyásolja, innen indult el a nagy klasszikusok felé. Kivételes energiája, játékának sokszínűsége és biztonsága lebilincselő.”
/Eötvös Péter, 2003. szeptember 29./
Akinek a madarak is Chopint énekeltek címmel november 15-én látott napvilágot a Corvina kiadó gondozásában É. Szabó Márta kötete. Tematikus blogunkban rendre részleteket olvashatnak a könyvből.
Még néhány felejthetetlen találkozás jött ehhez az élményhez, új ismeretség, új barátság. Nemcsak Töröcsik Mari ölelte át a koncert után, hanem Szabó Magda is ekkor hallotta először, és már másnap megkapta tőle Abigél című regényét, aminek első oldalán ezt olvashattuk:
„Érdi Tamásnak üzeni Szabó Magda, hogy ő csak írni tud, de Tamás ujjaival az Isten üzen.”
/2003. október 15./
