A „zenei élet tán legérdekesebb alakja”, „a legmodernebb zene vezéralakja”, ahogy a Pesti Napló újságírója jellemezte Igor Stravinskyt, 1926. március 15-én koncertezett Budapesten. A hangverseny előtt Feiks Jenőt a zongoraművész-zeneszerző-karmester a Hungáriában fogadta.
Októberben második alkalommal rendezik meg az Orosz Zenei Fesztivált. A Szabó Marcell zongoraművész által alapított fesztivál idén hat orosz zeneszerző, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Prokofjev, Glinka, Rimszkij-Korszakov, Szkrjabin munkásságát öleli fel különleges, művészeti szempontból felépített tematikával. A koncerteknek Budapesten a Zeneakadémia, a Szent István-bazilika és az Orosz Kulturális Központ, Debrecenben pedig a Kölcsey Központ és a Református Nagytemplom ad otthont.
A fesztivál részletes programjait ide kattintva, a fesztivál-blogot pedig itt, illetve a Facebook-oldalon lehet követni, jegyek is ezeken a felületeken rendelhetők. A Papageno különszámban jelenteti meg az Orosz Zenei Fesztivál programját, melyet a kiemelt helyeken megtalál az érdeklődő közönség augusztustól.
Felks nem fogta vissza magát sem a rajongás, sem a költői képek tekintetében: „Az újítás hajója, melyet Wagner után Richard Strauss és Debussy kormányoztak a maradiság hullámai ellen, most Stravinsky lobogója alatt megy a nagyvilágban.” Olvasóinak igyekezett minél pontosabban leírni a 43 éves zenészt: „Alakja, külseje nagyon messze esik a régi zeneszerzők típusától. Ő minden, csak nem bársonykabátos, lobogófürtű komponista. A mai művésztípus egyáltalán nem »típus« többé. Azonban
Stravinsky mégis az egyéniségek osztályába sorozható, külsőleg is. Modern, kissé dekadens arisztokrata benyomását kelti.
Válogatott eleganciával öltözik, majdnem dandys gondossággal. Mintha a »Vogue« egy-egy divatkitűnőségét látnánk magunk előtt. Természetes, hogy kíséretében egy gyöngyöktől csillogó gyönyörű asszony is van. Modora az, amit lebilincselőnek szokás nevezni.”
Nem tudjuk, mennyire volt barátságos a mester, de készségesen válaszolt a kérdésekre. Így kiderült, Nizzában él, ott van a legszívesebben, feltéve, ha ideje engedi: „Sajnos, túlságosan elfoglal a mesterségem, néha fáradtnak érzem magam ahhoz, hogy például Amerikában turnézzam.”
Természetesen nagyon örült az előtte álló budapesti koncertnek, amelyen saját Zongoraversenyét, a Petruska-szvitet és A csalogány énekét játszotta Telmányi Emil vezényletével, a Filharmonikusok közreműködésével. „Hogy miért inkább zongorázom, mikor dirigálni is szoktam?
Megvallom őszintén: szeretem zongorakompozícióimat magam előadni, így jobban éreztethetem talán őket.
Pedig vezényelni is sokat szoktam, tulajdonképpen ez a szenvedélyem. Amerikában is sokkal többet dirigáltam, mint hangversenyeztem. Sajnálom, hogy itt most erre nem volt lehetőségem. Bízom benne, hogy visszajöhetek… hátha egyszer az Operában bemutatják Petruska balettemet!”
Azt nem tudjuk, március idusán már tervezték-e az Operaházban a premiert, de még az év decemberében lezajlott a bemutató.