A Dance Magazine társulatvezetőket, táncosokat, művészmenedzsert, marketingszakembert kérdezett meg arról, milyen hatása van a koronavírus-járvány okán ingyenesen elérhetővé tett tartalmaknak, különösen egy olyan helyzetben, amikor sok táncos elvesztette a munkáját.
Peter Boal, a Pacific Northwest Ballet művészeti vezetője elmondta, hogy az együttes közösségi oldalainak látogatásai jelentősen megnövekedtek, de míg az első ingyenes órákon akár több százan is részt vettek, az előfizetéses verziót már szignifikánsan kevesebben veszik igénybe. Maradtak továbbra is ingyenes tartalmak, de
az előadások és próbák felvételei – miután az alkotókkal és az előadókkal tisztázták a jogdíj kérdéseit – csak a bérlet-és jegytulajdonosoknak, illetve
a támogatóknak érhetők el.
Boal szerint minden intézménynek magának kell megtalálni a megfelelő utat, és miközben hozzáteszi, hogy mindenki eljut oda, hogy azonnal bevételre van szüksége a túlélés érdekében, és lesz olyan is, hogy a szakszervezetek vagy a művészek nem adnak engedélyt, de a művészet elsődleges célja, hogy az embereknek felelmelő élményt nyújtson, perspektívát, szépséget és inspirációt adjon.
Celia Fushille, a Smuin Contemporary Ballet művészeti vezetője azzal kezdte válaszát, hogy a társulatnak a járvány miatt törölni kellett gálát, amelynek 500.000 dolláros tervezett bevételével komolyan számoltak, ám az online térbe költöztetett rendezvénnyel 267.000 dollárt sikerült gyűjteni.
Korlátozott időre nyilvánossá tett előadás-felvételekkel szeretnének kapcsolatban maradni közönségükkel.
A vetítések alatt a társulatot adománnyal lehet támogatni, amit a produkcióban érintetteknek juttatnak el. A művészeti vezető elmondta, nagyon jó érzés a kommenteket olvasni, bár a személyes találkozás élményét nem pótolja. Óráikat ők is Zoomon tartják, önkéntes az adományozás, de a legtöbben valamennyit fizetnek.
Paul Michael Bloodgood a Ballet Austin képviseletében egy egészen más szempontból vizsgálja a kérdést, ami nem véletlen, hiszen ő az együttesnél a márkával és a jogokkal foglalkozik. Fontosnak tartja, hogy hogy ezek a tartalmak minél többekhez eljussanak, a jelenlegi körülmények közt is látszódjon: a művészet tovább él. Példa nélküli a tánctörténetben, hogy ennyi társulat, iskola, intézmény online tartalmat készít, de
az ingyenes tartalom hosszú távú következményeiről nincsenek információink.
Hozzátette, hogy a YouTube, ahova ezek a tartalmak kerülnek, az egyik legkönnyebben meghackelhető platform, és hiába távolít el onnan valaki egy videót, nem követhető nyomon, hányan töltötték le az alkotó saját szellemi tulajdonát képező művet illegálisan. Biztos abbban, hogy nem váltja ki az élő előadásokat, a közönség vissza fog térni a koncertekre, a színháztermekbe, a sportmeccsekre. Bloodgood úgy véli,maradhat a tartalom ingyenes – például úgy, hogy szponzorált -, de óvatosan kell vele bánni, mint ahogy az is elképzelhető, hogy a nonprofit üzleti modell részévé válik a fizetős tartalom is. A művészt kompenzáló,
fenntartható üzleti modell megtalálása a helyzet jelenlegi legnagyobb kihívása.
Margaret Selby, a Selby/Artists Mgmt vezetője egyszerre tartja áldásnak és átoknak, lehetősnek és veszélynek a technológiát: elengedhetetlen, hogy az alkotók, a társulatok kapcsolatban maradjanak a közönséggel, de a szellemi tulajdon jogáról sem szabad elfeledkezni. A jelenlegi helyzet módot ad arra, hogy az egyes előadások alkotói, és nem csupán az előadók vagy a koreográfusok, hanem a díszlet-, jelmez- és világítástervezők munkájába is mélyebben belelásson a közönség. A menedzseriroda vezetője azonban figyelmeztet arra, hogy
az ingyenes tartalmat arra célszerű használni, hogy a nézőket elérjük, bevonzzuk, megtartsuk.
A szakember ezért egyáltalán nem tartja jó dolognak a jelenlegi helyzetet, amikor túl sok produkció, táncóra stb. érhető el fizetés nélkül, a jegyet viszont később el kell adni.
Tiler Peck, a New York City Ballet táncosnője arról számolt be, hogy a társulat turnéit azonnal törölték bel- és külföldön, ő pedig hazautazott Kalifornia államban található otthonába, és azóta naponta 24 órán át elérhető ingyenes órát tart az Instagramon. Ez a tevékenység egy egyszerű ötletből nőtte ki magát mára naponta 1000 és 15.000 profi táncost megmozgató rendszeres streaminggé: ha már úgyis gyakorolnia kell, miért ne engedje, hogy mások is csatlakozzanak hozzá. Mivel az együttestől fizetést kap, ingyenes a tartalom, amit szerelemből oszthaat meg táncos kollégáival.
Denise Caston-Clark detroiti sztepptáncos és vállalkozó, aki már egy éve azon gondolkodott, hogyan építhetné fel online vállalkozását.
A járvány szinte katalizátorként gyorsította fel a folyamatot, indította be
az előfizetéses szolgáltatást,
amelynek keretében előre felvett tananyag segítségével tanulhatnak szteppelni az érdeklődők. Először frusztrálta a rengeteg ingyenes tartalom, de bízott az ösztöneiben, és bejöttek a számításai. A táncos szerint jópofa az élőzés, ha arról akarunk meggyőződni, mit tud a kolléga, de ez az ízelítőn és az információn túl mást nem jelent, nem tekinthető minőségi oktatásnak. Denise Caston-Clark ragaszkodott a meggyőződéséhez, és kiderült, hogy mások is vevők rá.