A mai ablak két Szinyei Merse Pál-képet rejt. A később keletkezett az évszakot teljes pompájában mutatja, a korábbi a tél egész más arcát tárja elénk. Induljunk a festmények nyomába!
A Hóolvadás 1884 és 1895 között készült. A jernyei birtokról 1882-ben Bécsbe költözött családjával, ahol egy évvel később állított ki, majd Budapesten is létrejött első önálló tárlata. Ezt követően tértek haza Jernyére, ahol a kép első változatát egy márciusi napon, kivonulva a szabadba, állítólag egy óra alatt készítette el, majd közel egy évtizedre felhagyott a festéssel.
A Képzőművészet Magyarországon című kiadvány így elemezte a Magyar Nemzeti Galériában található festményt:
A megdöbbentően tömör fogalmazású Hóolvadás is természetet nagy egységekben látó, grandiózus tájszemlélet gyümölcse, a magyar realista tájfestészet egyik csúcsa. Az egy évtizedes festői hallgatást követően befejezett felhős égbolt kivételével a kép egy óra műve. Benne izzik alkotója egyéniségének ereje és szókimondó egyszerűsége. A téli nedvességet magába szívó, dús termésre felkészült szántóföld meleg barnájának ilyen nagyszabású megragadása páratlan a múlt század európai festészetében. Még a barbizoniak sem nyújtották a pőrére vetkőzött táj ennyire eszköztelen képét.
A Hóolvadás szimbolikus kicsengése könnyen megfejthető, ha az újszerű Szinyei-képeket kegyetlen kritikával ízekre szedő maradi műkritikusokra gondolunk: a földet kettészelő vízmosás kiszélesedésében az előtérben egy elhullott állatot hollók leptek el. Íme, ez a tragikus valóság, figyelmeztet a festő, akinek már nincs kedve szép emberalakokkal benépesíteni a megfigyelt vidéket. Elbúcsúzik derűs ifjúságától és rezignációval veszi tudomásul az élet kegyetlenségét. Késői elégtételként a kép 1900-ban a párizsi világkiállítás egyik ezüstérmét nyerte el, míg maga a mester csupán 1908-ban jutott ki – először és utoljára – a művészet akkori fővárosába.
A Tél című tájképet pedig 1901 és 1905 között festette. Ekkoriban kapott a Majális is egy müncheni aranyérmet, kiállított Velencében, járt Dél-Itáliában, és egyik szemére megvakult, de folytatta a munkát. 1905-ben került sor a Nemzeti Szalonban első önálló tárlatára, majd az Országos Mintarajziskola és Rajztanárképző igazgatója és a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) elnöke lett.
A már említett kiadvány így elemzi a művet:
Ez a bizonytalan keletkezési idejű kép tudomásunk szerint Szinyei egyetlen téli tájképe. A horizont hajlásszöge megegyzik több más Szinyei kompozícióéval, a tájnak olyan részletét választotta ki, amelyik beleillik kedvelt kompozíciós formájába.
