Vargabetűvel induló pálya. Sikerek itthon és külföldön. Bujkálás, személyes veszteségek. Háború és betegség. Visszahúzódó karakter, teljes elfeledettség. Slágvortokban ennyi Kádár Béla élete.
1877. június 14-én született és 1956. január 22-én hunyt el Budapesten. Vasesztergályosnak tanult először, majd nekivágott Európának gyalog. Hazatért, és 22 évesen elkezdte képzőművészeti tanulmányait, először az iparrajziskolában, majd a mintarajziskolában, aztán pedig müncheni és budapesti szabadiskolákat látogatott. Első rajzait és pasztelljeit 30 éves korában állították ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban, első önálló kiállítása 1918-ban volt.
Míg eddig eljutott, több megbízást kapott Rózsa Miklóstól, dolgozott a Százados úti és a szolnoki művésztelepen, elkészítette több, azóta lebontott épület, a Magyar Színház és az Erzsébet Sósfürdő falfestményeit, első világháborúban pedig Mednyánszkyhoz hasonlóan hadifestőként vett részt.
A 20-as években Bécsben és Berlinben voltak tárlatai expresszionista képeivel, de a New York-i, majd a londoni közönség is megismerte. A következő évtizedben stílusa változott, hatott rá az olasz novecento, a hazai római iskola, a neoklasszicizmus és az art deco, több hazai tárlaton aratott sikert.
Zsidótörvények bevezetésével származása miatt neki és családjának bujkálni kellett, felesége és két fia a holokauszt áldozata lett.
A II. világháború utáni munkáiban ötvözte korábbi stílusjegyeit, és egyre dekoratívabb képeket festett, és az illusztrációival jelent meg Koroda Miklós Vakarócska című 1945-ben kiadott regénye (alcíme szerint: Karácsonyi kaland égen és földön). Később szembetegsége is elhatalmasodott, hajlamai is volt a passzivitásra, és a művészeti közélet is kirekesztette, teljes magányban halt meg.
