A legrégebb óta folyamatosan működő hivatásos magyar nyelvű színház a kolozsvári: 1792. december 17-én tartották a városban az első olyan előadást, amelyet professzionális társulat hozott létre.
Mivel színlapok 1793. január 30. utánról maradtak fenn, ezt a dátumot Enyedi Sándor kutatásait követően, 1982-ben véstük kőbe. Annyi biztos, hogy az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság magyar színháztörténeti jelentőségű előadását gróf Rhédei Mihályné házának báltermében tartotta. Bár a megjelölt dátum hétfőre, azaz már akkor sem kifejezetten színházi napra esett, feltételezhetjük, hogy advent vasárnapján nem akartak előadást rendezni.
Gidófalvi Jantsó Pálnak feljegyzése szerint az avató előadást december 11-én már megtartották, azonban „az első magyar komikus” regesztruma mára elveszett. A Magyar Kurír december 20-ra jelezte a második előadást, a Magyar Hírmondó 1793. április 19-i tudósításában azt írja, hogy a társulat „Fel-állott ez, a múlt December közepe táján, sok jó szívű Hazafiak segítségek által.” Könyves Máté, a társulat korszaknak megfelelően sokoldalú, színész, fordító, súgó tagja viszont 1792. november 11-re emlékezett. 1892-ben a centenáriumra készülők ennek a napnak igazán megörülhettek, hiszen akkor még azt hitték, Katona József 1792. november 11-én született, így aztán a két százéves évfordulót együtt tudták ünnepelni. Aztán kiderült, Katona egy évvel korábban látta meg a napvilágot… A bemutatkozó előadáson a Titkos ellenkezés, vagy Köleséri című darabot látta a nagyérdemű, hiszen minden forrásban ez a dráma szerepel, ami a cím alapján feltehetőleg egy magyarított érzékenyjáték volt, a játékszíni könyvtárlistákon vagy a színlapokon viszont sehol nem találjuk a művet…
Ami viszont biztos: a nagyenyedi és a kolozsvári református kollégiumokban tanult ifjakból létrejött Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság 1792-ben folyamodott az erdélyi országgyűléshez az alábbi indoklással:
„A magyar nézőjáték előadására egyesült nemes ifjak társulata látván azt, hogy a magyar nyelven írt vagy ezután írandó színjátékok a nemzeti és anyagi nyelv kimívelését nagy mértékben mozdítják elé: elhatározták magukban, hogy magyar színi előadásokat rendeznek, s a királyi főkormányt kérik, hogy számukra Erdélyben bárhol előadásokat tartani engedély adassék.”
A beadvány az október 1-ji országgyűlési napon került az ülés elé, másnap pedig megkapták az engedélyt, amely csupán morális cenzúrát kötött ki feltételül ily módon: „… mindenkor előre megvizsgált játékokat adjanak elé …” Az alapító tagok Fejér János, Fejér István, Sáska János, Koncz József, Jancsó Pál, Verestói Mihály, Fejér Rozália, Kis Terézia, Keszeg Terézia voltak. A képünkön látható Kótsi Patkó János Fejér Jánost követően, 1793 és 1808 között vezette a társulatot.
Az 1790-es adatok szerint 10.660 fős lakosságú Kolozsvár befogadó közeg volt, olyannyira, hogy az 1790. december 12. és 1791. augusztus 9. közötti országgyűlés közvetetten már foglalkozott a színház ügyével. Igaz, a fókuszban a magyar nyelv kérdése állt, de Aranka György „magyar nyelvnek mivelésére szolgáló társaság” felállítását célzó beadványában az állt, hogy „A Magyar Nemzeti Színház felállítása a társaság teendői között első helyen említendő. Ennélfogva az elsősorban szem előtt tartandó legyen.”
Gróf Bánffy György főkormányzói kinevezése 1787-ben történt meg, két évvel később a gubernium Nagyszebenből Kolozsvárra költözött, az erdélyi magyar arisztokrácia tehát ide összpontosult, a nemességnek pedig komoly igénye volt a szórakozásra, ami nem csupán bálokat, hanem zenei és színházi eseményeket is jelentett. Az arisztokraták nem csupán a nézőtéren foglaltak helyet, hanem valóságos módon támogatták a színtársulatot pénzadományokkal, vagy épp házi színházuk díszleteinek átadásával.