A Szentendrei Teátrum és a Debreceni Ünnepi Játékok programjában ínyenceknek való bemutatónak ígérkezik A kékszakállú herceg vára: egyrészt, mert a két főszerepet az ismert operaénekes pár, Mester Viktória és Molnár Levente alakítja, másrészt mert zenei kíséretüket egy férfi és egy női zongorista szólaltatja meg, két hangszeren. Az újragondolt, két zongorás zenei kíséret Szüts Apor vezetésével valósult meg. A Teátrum és a Coopera együttműködésében egy szcenírozott vizuál-operakoncertet láthatunk két nagyformátumú, szenvedélyes művésszel, akik megjárták a világ legnagyobb operaszínpadait. Viktóriával és Leventével próba előtt beszélgettünk a férfiak esendőségéről, szenvedélyről, és hogy melyik ajtónál kellett volna Juditnak megállnia.
- hirdetés -

– A regős után, a Kékszakállú herceg mondatával indul a darab, ami a következő: „Megérkeztünk.” Hova érkezik meg a herceg és Judit? A szerelembe, a közös életbe?
Molnár Levente: A problémákhoz érkeznek meg. Most jön a mézeshetek utáni helyzet, amikor tenni is kell a kapcsolatért. Én azt tudom mondani, hogy a boldog házasság titka az, hogy a nő ne kérje a kulcsokat, a férfi meg még véletlenül se adja oda. (Nevet.)
Mester Viktória: Levente vérmérséklete teljesen más, mint az enyém. Ő a szenvedélyét és a hirtelen ötleteit teszi a szerepbe, én viszont mélyen gondolkodós-megfejtős típus vagyok. Így egészítjük ki egymást.
– Tudomásom szerint a Kékszakállú rajtatok kívül nem volt még olyan szereposztásban, amiben Judit és a herceg a privát életben is egy párt alkotott volna. Ti ugyan már játszottátok 2014-ben Freiburgban, de már akkor is együtt voltatok. Azóta miben változott a hozzáállásotok ehhez a sokrétegű műhöz?
MV: Rengeteg tapasztalat, vihar, érzelmi kisimulás van mögöttünk. Természetesen a saját életünk élményeit is használjuk a játék során, de csak bizonyos keretek között, mert ha teljesen belemennénk, annyira a hatása alá kerülnénk, hogy elvinne minket a mentő. (Nevet.) Rendkívül erős a téma, aminek csodálatos keretet ad a szöveg és a zene. Ezt tudjuk kinyitni, ezzel tudunk játszani, a tempókkal meg a hangulatokkal.
– Miben segít, hogy egy pár vagytok a magánéletben is?
MV: Abban, hogy nincs köztünk akadály a színpadon. Az érintések, a közelség megjelenítése elemi erejű, hiszen ez esetben nem csak egy kollégával játszunk. A freiburgi bemutató után még le is írták a sajtóban, hogy a két énekes igazi szenvedéllyel élte át a csókjelenetet. Nem tudták, hogy mi a való életben is összetartozunk.
– Ezt a remekművet előadni kivételes koncentrációt igényel, miközben a színpadon csak egymásba tudtok kapaszkodni.
ML: Igen, nagyon intim helyzet, teljesen egymásra vagyunk utalva. A mi előadásunkban viszont a zongoristák is jelen lesznek a színpadon. Jean Klára, a nő lelkét, Szüts Apor a férfi lelkét szólaltatja meg, kíséri zongorajátékával.

Mester Viktória
– Sokáig úgy értelmezték az operát, hogy a mű a férfi lelkének hét ajtaját tárja fel. Újabban van olyan megközelítés is, hogy pontosan ugyanez a hét zárt ajtó van a nő lelkében is. Viktória, te mit gondolsz erről?
MV: Bartók a Kékszakállút első feleségének, Ziegler Mártának ajánlotta, a válásuk után. Azt vettem észre, hogy a herceg szövegei csupa költőiség és romantika, Judit pedig csak ismételgeti, hogy add a kulcsot, add a kulcsot. Nekem az a megfejtésem, hogy a darab csak a férfi lelkéről szól, és arról, hogyan tud a nő csatlakozni hozzá. Balázs Béla és Bartók szerintem ezt írták, komponálták meg.
– Hol kellene megállnia Juditnak, hogy ne vesszen el a szerelmük, hogy ne kelljen belépnie a múlt asszonyai közé?
MV: A könnyek tavánál. Ott még talán menthető lenne a dolog.
– Miért véres minden a herceg világában, még a kincsek, a virágok, a felhők árnya is?
MV: Szerintem ez azt szimbolizálja, hogy van egy ideál, amit belevetítünk a másikba, de annak ő nem tud megfelelni, mert senki nem tökéletes. Ekkor látja meg a nő a férfi esendőségét. Judit még alig ismeri a herceget, mégis mindent és mindenkit hátrahagy, mert olyan elementáris vágy húzza hozzá. Igen, van olyan olthatatlan vágy, ami mindenen átvisz, aminek nem lehet ellenállni. A herceg mindig megkérdezi, hogy fél-e, de Judit nem fél, megy tovább. Akarja a férfit, a vér, az árnyékok, a férfi rossz híre ellenére.
ML: Nekem ez a motívum arról szól, hogy van egy döntési helyzet: a nehézségek után a nő elhagyja, vagy nem hagyja el a férfit. De az is lehet, hogy ha az ember minden titkát felfedte, unalmassá válik. Juditnak az a fő kérdése, hogy mitől olyan a herceg, amilyen. Kékszakállút egyébként zavarja a rossz híre, a pletyka, mondja is, hogy „hírt hallottál…”

Molnár Levente – fotó: Zólyomi Norbert
Szerintem nagyon érdekes, hogy mi együtt élünk, és így játsszuk el ezt a darabot. Eredetileg, a pandémia alatt, home operát akartunk csinálni belőle, amit telefonokkal vettünk volna fel. De mindenkinek annyira tetszett az elgondolás, hogy mi ketten játsszuk el, hogy jöttek a további ötletek, kaptunk rá támogatást, majd a Teátrum befogadta. De szerintem az eredeti elképzelésünk is nagyon izgalmas, remélem azt is meg tudjuk majd csinálni. Azt gondolom, a Kékszakállúból minden évben kellene két-három premiert tartani, mert ez a mű a mi fontos, világhírű kincsünk. Friss hír, hogy a Coopera produkciójának rendezője, a sepsiszentgyörgyi Zakariás Zalán, a múlt héten nyerte el a legjobb televíziós előadás díját a Román Színházi Szövetség, az UNITER gáláján, egy Beckett feldolgozással. A román színház a világ élvonalában van, az első ötben, de inkább az első háromban. Ez a díj hatalmas elismerés.
– A színlap vizuál-operakoncertként írja le a bemutatót, ami a Teátrum és a Coopera közös projektje. Az utóbbi Facebook-oldalán olvasható a következő: „A zenei világot erős, a szerző által megfogalmazott színekre és jelrendszerekre épülő vizuális világ egészíti ki és formálja egésszé.” Ott látható egy remek fotósorozat is, amiben egy gyönyörű levendulamezőn fényképeztek titeket. Gondolom, ez az egyik ajtó mögötti világot fogja illusztrálni.
MV: Ez legyen a rendezőnk, Zakariás Zalán titka. Annyit viszont elmondhatok, hogy lesznek meglepetések.
ML: Csak egy kulcsszót árulhatok el, álom, amiben sok minden lehetséges.
* Az interjút Mester Viktória és Molnár Levente énekművészekkel Varga Kata készítette.
Előadások:
Szentendre, MűvészetMalom
- augusztus 6., péntek, 20:30
- augusztus 7., szombat, 20:30
Debreceni Ünnepi Játékok
- augusztus 14., csütörtök 21:00