Barenboim 2011-ben Sienában játszott Liszt felújított hangversenyzongoráján, s megkívánta hangzását. Chris Maene zongorakészítő közreműködésével, s hosszú, szorgos kísérletezéssel új, a Barenboim nevet viselő hangszert készítettek. Új lemezén – amely március listánk harmadik helyezettje – a művész ezen játszik, okosan több szerzőtől és több korszakból.
Ahogyan a Gutenberg-galaxist, a nyomtatott könyvet szerencsére nem tüntette el teljesen az internet, ugyanúgy a hangfelvétel-készítés és -kiadás online korszakában sem szűntek meg a fizikai hanghordozók. Sőt, az értékteremtő zenei műfajokban a kézbe vehető, szép grafikával és minőségi booklettel kínált hanglemez az elmúlt időszakban Európa-szerte felértékelődött.
A Gramofon havonta jelentkező összeállítása szubjektív toplista: ebben a hónapban mi ezeket a lemezeket hallgatjuk legszívesebben a szerkesztőségben. Ezúttal a klasszikus zene került terítékre.
A hangszer roppant transzparens és tiszta hangzású, köszönhetően annak, hogy a ma domináns kereszthúros elhelyezés helyett visszatértek a húrok 19. századi egyenes, párhuzamos elhelyezéséhez, mindezt azonban a mára elsajátított biztos technikával ötvözve.
A hangzás tehát egyrészt a régi, mikor a magassággal egyúttal a regiszterek is változnak, nem olyan összefésült, mint a Steinway esetében, ugyanakkor mindez mégsem darabos, valahol mégiscsak egységes. Idézi a fortepianók hangulatos világát, de abszolút tisztán és harmonikusabban, s megvan benne a másik nagy újdonság, a Fazioli nagyon differenciált téri hangzásvilága is, ettől azonban megkülönbözteti, hogy élesebb, nem folt-, hanem inkább pontszerű. A lemez legjobb része talán a Parsifal Indulójának Liszttől származó átirata, de jó Beethoven 32 variációja, a három Scarlatti-szonáta is, különösen a költőibb részekben. Chopin I. balladája kevésbé inspirált, az I. Mefisztó-keringő pedig különös, nem ördögi, nem dübörgő.
A Funérailles szép, de ugyancsak sajátos, nem annyira monumentális, inkább költői. Alighanem Barenboim is ismerkedik még a hangszer nagyon új hangzásvilágával és működésével. Játékában ott a hatalmas tehetség és muzikalitás, olykor némi óvatosság is. Néha hiányzik egy kicsit markánsabb legato, egyébként a hangszer tényleg lebilincselő, nagyon finom játékot tesz lehetővé és igen differenciált hangzást nyújt.
Cím: On My New Piano
Kiadó: Deutsche Grammophon
Katalógusszám: Universal – 4796724
