A salzburgi Szent Sebestyén-temetőt a Salzach folyót a belvároshoz legközelebb átszelő Staatsbrückétől indulva érhetjük el legkönnyebben, mintegy tízpercnyi sétával. A forgalmas széles üzletutca bal oldalán láthatjuk a Szent Sebestyén-templomot, annak háta mögött terül el. A korábbi évszázadokban egy kisebb, ún. pestistemető volt a helyén.
Míg a múltkor meglátogatott Szent Péter-temető első látásra a fekvésével bűvöl el, a Sebastiensfriedhof is tartogat meglepetést: a kapun átlépve egy igazi olasz stílusú és hangulatú, négyszög alaprajzú „camposanto”-ban találjuk magunkat. Nem hiába nevezik Salzburgot Észak Rómájának!
A temetőt Wolf Dietrich Raitenau hercegérsek megbízásából Andrea Berteleo olasz építőmester tervezte és építette 1595 és 1600 között. Csaknem szabályos négyzet alakú. Minden oldalról íves oszlopárkádok veszik körül.
Középen kör alaprajzú, kupolás, toszkán oszlopokkal díszített mauzóleumot látunk. 1597 és 1603 között épült, szintén egy olasz építész, Elia Castello tervei alapján. Ez a Gabrielskapelle, a nevezetes, fogságban elhunyt Wolf Dietrich Raitenau hercegérsek nyughelye, aki még hatalma teljében építtette magának. Az ő élete kész regény volt, itt hosszú lenne részletezni, de másik blogomban Egy salzburgi reneszánsz ember címmel már írtam róla és különös, tragikus sorsáról, benne egy hatalmas szerelemről, érdemes elolvasni! Bemenni nem, csak a rácsokon keresztül kukucskálni lehet, valami azért látszik a mintás csempefalból és a főoltárból.
A kriptaárkádok mentén végigsétálva három évszázad síremlékeit szemlélhetjük, alattuk salzburgi nemesi családok tagjai és jeles polgárok nyugszanak. Mindenképpen keressük meg az 1541-ben elhunyt legendás tudós, Paracelsus, azaz Philippus Theophrastus Aureolus Bombastus von Hohenheim síremlékét! Élete utolsó időszakát Salzburgban töltötte, az óváros két házán is van emléktáblája. Még a korábbi temetőben helyezték örök nyugalomra. Csontjai a 18. században kerültek ide. Síremlékének felirata nagyjából így szól magyar fordításban:
„Itt nyugszik Philippus Theophrastus Paracelsus, aki kiváló orvos volt, aki csodálatos művészetével meggyógyította a leprát, a betegségeket és a vízkórt, javait szétosztotta a szegények között, és 1541. szeptember 24-én az életet a halálra cserélte.”
Az árkádok által határolt gyönyörű zöld gyep közepén rögtön megpillantjuk a temető nagy turisztikai vonzerejét, a Mozart-sírt; bár, mint rögtön kiderül, igazából nem is Mozart-, hanem Nissen-sírnak kellene nevezni.
1826-ban ugyanis elsőként Constanze Mozart második férjét, Georg Nikolaus Nissen dán diplomatát temették ide. Nissen 1809-ben vette feleségül a fiatalon, 1791-ben megözvegyült Constanzét. Éltek Dániában majd Milánóban, végül 1824-ben visszaköltöztek Salzburgba. Nissen itt halt meg két év múlva, 1826. március 24-én. Constanze másfél évtizeddel túlélte férjét, 1842. március 6-án hunyt el szintén Salzburgban, s férje mellé temették. Ekkor megfordították a sírkövet, Nissen felirata ezért most háttal van, Constanze neve szerepel szemből. A kő két oldalára Schiller: Elégia egy ifjú halálára című versének sorait írták.
Mellette, két utólag felállított sírkövön, mintha itt nyugodnának, további nevek is olvashatók. Nézzük őket sorban!
Leopold Mozart, a nagy Amadeus 1787-ben elhunyt édesapja. Róla azt mondta egy korabeli családi krónika, hogy ebben a temetőben helyezték örök nyugalomra, csak nem itt, hanem az úgynevezett Komunengruftban: az tulajdonképpen egy „közösségi kripta” itt az árkádok alatt, 84. számmal jelezve.
- Euphrosina Pertl (született Altmann): Mozart anyai nagyanyja, 1735-ben hunyt el.
- Jeannette Berchtold zu Sonnenburg: Nannerl 16 évesen, 1805-ben elhunyt lánya, Mozart unokahúga.
- Genovefa Weber (született Brenner): Constanze nagynénje és Carl Maria von Weber zeneszerző édesanyja. Operaénekesnő és színésznő volt, mindössze 34 évesen Salzburgban halt meg 1798-ban.
Velük mi lehet a helyzet? Valóban itt nyugszanak, mint ahogy a kissé színpadias látvány mutatja?
Némi kutatás után kiderült, hogy ezt a „Mozart-sírt” a nagy Mozart-rajongó és kutató, Johann Evangelist Engl, a Mozarteum alapítója alakította ki mint mesterséges családi sírt, Mozart-emlékhelyet és -látványosságot.
A felsoroltak közül az egyetlen igazi Mozart, Leopold nem is itt nyugszik, bár ebben a temetőben helyezték örök nyugalomra. Kétséges a táblán szereplő többi rokon is: őket is ebben a temetőben temették el, de valószínűleg szintén nem pontosan ebben a sírban.
Ez nem igazán korrekt tájékoztatás, főleg Leopold esetében. Pedig szinte valamennyi útikönyv és internetes turisztikai oldal is egyértelműen, tényként közli. Én is sokáig elhittem, nem volt kétségem. Többször is jártam a temetőben, mindig eszembe jutott, hogy bizony Leopold papa egy sírban nyugszik nagyon nem-szeretett menyével… De most, amikor posztot kezdtem írni a témából és próbáltam mélyebbre ásni, bizony meglepő és egymásnak ellentmondó dolgokat is találtam. Most még nehezebb eldönteni, hihetünk-e a két sírkőnek.
Történt, hogy 2004-ben felnyitották a sírt.
Erős idegzetűek ide kattintva megtekinthetnek egy kétperces részletet abból a filmből, amit akkor forgattak.
A cél nem az volt, hogy megállapítsák, kiket temettek ide ténylegesen, hanem célzottan Nannerl lányát, Jeannette-et keresték. A kutatók ugyanis azonosítani akarták azt a koponyát, amelyet 1902 óta a Mozarteumban őriznek, mint Mozart-ereklyét, hogy tényleg Mozarté-e. Ehhez a család női ágának a genetikai vizsgálata szükséges. Mivel Mozart édesanyjának, aki hirtelen halt meg Párizsban és ott temették el, már nem találhatók a földi maradványai és nehézségek vannak a nővér, Nannerl hamvai terén is, így jutottak el Nannerl lányához. A feltárás során találtak is egy fiatal női csontvázat, akiről feltételezték, hogy Jeannette lehet.
De más is kiderült, nevezetesen az, hogy
a sír kérdése sokkal bonyolultabb, mint először gondolták.
A Nissen-házaspáron kívül ugyanis később négy személyt utólagosan temettek ide, ráadásul nem hat, mint feltételezni lehet, hanem kilenc koponyát találtak.
Még az is lehet, hogy a közelben eltemetett Leopold papát később mégis ide hozták; sőt, a nagymama és a nagynéni is itt nyugodhat?
Az eredeti cél kutatása úgy tűnik, nem vezetett eredményre. Ha nem találtak genetikai egyezést, akkor két eset lehetséges: vagy nem Mozarté a koponya, vagy mégsem Jeannette nyugszik a sírban… És ezzel újra visszatértek a kétségek a többi rokont tekintve is. Úgyhogy a helyzet még kilátástalanabb lett…
Azért ha Salzburgban járunk, feltétlenül menjünk el a temetőbe, hiszen ilyen „echte” olasz sírkertet Itálián kívül nem nagyon láthatunk – és vannak ott más érdekességek is! A híres sír előtt állva Constanzéra és derék második férjére, a szintén nagy Mozart-fan Nissenre mindenképpen gondolhatunk, hiszen az tényleg biztos, hogy ők itt nyugszanak. Csak kár, hogy Salzburg városa és maga a Mozarteum is engedményeket tett az idegenforgalomnak a hitelesség rovására…
Források
- Horst Erin Reischenböck: Die Mozarts in Salzburg. Salzburg, 2016
- Eva Gesine Baur: Mozarts Salzburg. München, 2005
- Wikipedia
- Salzburg Wiki
- Salzburg Reiseinfo
- Mein Bezirk
- ORF
- A Mozart-ügy
