Sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint az, hogy ki az Opera igazgatója – mondta egyszer Kodály. Kisvárdát mint a „vidék” szinonimáját említette, így gondolata bármelyik vidéki településre alkalmazható.
Helyettesítsük ma be Pápa városával! Legutóbb is ott járt a blog, hazánk egyik legreprezentatívabb és idegenforgalmi látványosságként, mondhatni attrakcióként is egyedülálló főúri kastélyában, ahol érdekes kapcsolódási pontokat ismerhettünk meg az épület és az európai zenetörténet néhány közismert alakja között.
Mai pápai helyszínünk viszont egy lakatlan, elhanyagolt, leromlófélben levő városi ház, a Bástya utca 38. alatt, ami mégis igazán jelentős zenei emlékhely. Jelenlegi állapotában is látszik, milyen gyönyörű példánya műfajának, a városi polgárháznak. Pápa város településarculati kézikönyve így írja le:
1910 körül épült szecessziós stílusú zártsorú ház, a korszak építészetének kiemelkedő fontosságú pápai alkotása. Homlokzati stukkódíszei még megvannak.
Ha jól megnézzük, a kapu feletti oromzaton még nyomokban látható, hogy kottafejek is díszítették. Nem véletlenül, hiszen ebben a házban élte tevékeny életének több évtizedét, és itt hunyt el 1928. július 17-én Gáty Zoltán (1856–1928) hegedűművész, zenetanár, zeneszerző, Pápa zenei életének jelentős alakja.
Bár forrásokat nem találtam, de erősen gyanítható, hogy a házat Gáty Zoltán építtette, s nem átalakítás során került rá a kottás díszítés, hanem az ő eredeti elgondolásából.
Családjában, amelynek tagjai az idők folyamán többféleképpen írták nevüket (Gáti, Gáthy), többször is felbukkant a zenei tehetség. Nagyapja volt például Gáti István (1780-1859) földmérő mérnök, az 1802-ben kiadott első magyar zongoraiskola szerzője.
Gáty Zoltán Ajkán született 1856-ban, apja abban az időben ott volt mérnök. A debreceni kollégiumban eltöltött évek után Pestre ment, és magyar-természetrajz szakon kezdte meg egyetemi tanulmányait. Gyerekkora óta hegedült; barátai biztatására otthagyta az egyetemet, és beiratkozott a nem sokkal korábban alapított Zeneakadémiára – még Liszt és Erkel regnálása idején. 1884-ben kapta meg diplomáját zeneszerzés szakon, mellette Huber Károlytól tanult hegedülni.
Pályakezdő pesti évek után 1890-ben már családos emberként hívta meg a Dunántúli Református Egyházkerület a pápai tanítóképző ének- és zenetanárának. Éppen leköltözött Pápára, amikor a tanítóképzőt megszüntették, így helyette a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma alkalmazta. Ekkoriban lett tulajdonosa a Bástya utcai háznak, s benne élt egyre gyarapodó családjával. 1908-ig a gimnázium, majd a Nőnevelő Tanítóképző Intézetének tanára volt.
Mint tanár, 70 éves korában történt nyugdíjazásáig szinte három ember munkáját végezte: hetente 50–60 órát tanított, vezette az iskolai énekkart és zenekart. Lakásán is fogadott magántanítványokat. 1904-ben három tanártársával megalapították a Pápai Zeneiskolát, amely a szerény körülmények között is – a tanárok csak jelképes fizetést kaptak – jeles eredményeket hozott, és 1926-ig működött.
Gáty elsősorban hegedűórákat adott mestere, Huber Károly módszere alapján, de más hangszerekhez is értett: zongorát és, ha az iskolai zenekarnak arra volt szüksége, fúvós hangszereket is tanított. Mindemellett aktív módon vett részt Pápa köz- és társaséletében elsősorban az 1893-ban megalakult Jókai Kör keretén belül. A Kör zenekart is alapított, amelyet Gáty Zoltán vezetett, amely azonban – a tagság zeneileg vegyes összetétele következtében – csak megszakításokkal működött.
Zeneszerzéssel is foglalkozott: elsősorban saját együttesei, ének- és zenekarai számára komponált. Mintaképei Liszt Ferenc és Erkel Ferenc voltak. Nagy szakmai jártasságról tanúskodó művei a későromantika stílusában fogantak, Bartók és Kodály zenei forradalmáig nem jutott el.
Kéziratban maradt szerzeményeiből, amelyek a család birtokában maradtak, 2000-ben Pápán emlékhangversenyt rendeztek. Unokája, hagyatékának őrzője, dr. Gáty István létrehozta a Gáty Alapítványt, amelynek célja a család jeles tagjainak emlékére a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma ének–zenei oktatásának és életének támogatása. Dédunokája, Kerpler Péter családtörténeti könyve után 2015-ben napvilágot látott Horváth Adrián pápai zenetanár hézagpótló monográfiája is. Művei kezdenek gyakrabban felcsendülni, de még sok a tennivaló – mint például egykori lakóházának megmentése az enyészettől és megjelölése emléktáblával.
Források:
- Kerpler Péter: A Gáty család története. Gyöngyszemek a magyar nyelvészet, zene és természettudomány múltjából. Pápa, 2000
- Horváth Adrián: Gáty Zoltán. Pápa, 2015
- https://pmtt.hu/2016/05/09/horvath-adrian-gaty-zoltan/
