Hol volt, hol nem volt… Egykor az Erzsébet-híd pesti hídfőjének helyén, Pest egyik legszebb fekvésű pontján egy igazán szépvonalú épület állt: a Belvárosi Plébánia Feszl Frigyes által tervezett otthona. 1854/55-ben épült gótizáló romantikus stílusban. Templomában, a szerencsére ma is létező, történelmi, művészeti és zenei vonatkozásokban is kimagasló gazdagságú Belvárosi Főplébániatemplomban már jártunk a bloggal. Ma elevenítsük fel a plébánia egykori épületének életét, amely nem csak Feszl egyik jeles alkotása volt, hanem Liszt Ferenc révén bevonult a magyar zenetörténetbe is.
Nagytudású apátplébánosa, Schwendtner Mihály – akit a szabadságharcban való részvétele miatt korábban halálra ítéltek, majd helyette hat évi várfogságot szenvedett el – Liszt nagy tisztelője volt, aki többször és gavallérosan látta vendégül a zeneszerzőt a plébánia falai között. Az évek során közeli barátság szövődött közöttük: visszaemlékezés szerint Liszt „lieber Freund Miska”-ként szokta megszólítani Schwendtert, akinek mellszobra ott állt lakásának ebédlőjében a Régi Zeneakadémián.
Az épületben természetesen lakosztálya volt Schwendtnernek, a káplánoknak, a kántornak és az orgonistának, mellette több vendégszobával is rendelkezett. Első emeleti nagy szalonját össze lehetett nyitni a szomszédos kisebb helyiségekkel, így kiválóan alkalmassá vált nagyobb közönséget is befogadó összejövetelekre.
Liszt első ízben 1865-ben lányával, Cosimával és vejével, Hans von Bülow-val együtt volt az apátplébános vendége, amikor Szent Erzsébet legendája című oratóriumának pesti ősbemutatója kapcsán tartózkodott Pesten.
Id. Ábrányi Kornél leírta az egyik itt elköltött vacsorát, amikor maga Liszt ült a zongorához, hogy a társaság táncolhasson – egy plébánián!
„… Liszt … amúgy con amore játszotta a sok keringőt, polkát s franczia négyest, Bülow pedig még a kotilion rendezésére és az előtánczosi szerepre is vállalkozott. A kik részt vettek a tánczban, elmondhatták, hogy istenibb zene mellett ember még nem keringőzött, mint ők.”
Ekkor Schwendtner egy Dunára néző, kényelmesen berendezett vendégszobát állandó jelleggel Liszt rendelkezésére bocsátott, eljövendő pesti tartózkodásaira. Így Liszt 1871 őszéig, amikor először bérelt állandó lakást magának, mindig itt lakott, amikor Pest-Budára látogatott.
Így itt szállt meg 1867 nyarán, a koronázás napjaiban, amikor nem kapott meghívót a Mátyás-templomba, s csak lopva tudta meghallgatni saját Koronázási miséjét. A plébániára indult haza a templomból egyedül, gyalog, s ekkor történt vele a szintén Ábrányi által megörökített legendás eset, miszerint a templomtól Pestig, éppen az Eskü térig sorfalat álló, a királyi menetet váró nép hogyan ünnepelte Liszt Ferencet…
1869-től még szorosabban kötődött Magyarországhoz, ettől kezdve minden évben hosszú hónapokat töltött Pesten. Szokásává lett rendszeres kis hangversenyeket, matinékat tartani a plébánia épületében. Ezeket zártkörű házimuzsikálásoknak, művészek, írók, ismert műbarátok társas összejövetelének szánta. Az elsőt 1870. november 27-én tartotta, ezen Reményi Ede hegedűművésszel muzsikált együtt, majd még decemberben is rendezett kettőt. A hangversenyeknek a híre futótűzként terjedt, s a harmadikon – amelyiken később hírhedtté vált tanítványával, Olga Janinával játszotta a Tasso kétzongorás átiratát – már annyian tolongtak, hogy alig fértek el.
A matinékon nemcsak Liszt játszott, hanem fiatal muzsikusokat is bemutatott a közönségnek. Ez hatalmas lehetőséget jelentett számukra, mert azon kívül, hogy előmozdította érvényesülésüket, addig nem engedte őket közönség elé, míg rendben nem találta műsorukat. Így szinte külön mesterkurzust tartott nekik, amivel mintegy megelőlegezte a majd 1875-ben meginduló zeneakadémiai oktatást.
1870 ősze és 1871 tavasza között 13 matinét rendezett a plébánia épületében. Érdemes elolvasni, hogy az 1870. december 4-i „zenereggély”-ről mit írt Vadnai Károly, hogy jobban el tudjuk képzelni a helyszínt és a légkört:
„Mi – boldog pestiek – hallhatjuk most a legszebb zenét, mely valaha a zongora billentyűi alól fölfakadt. A Schwendner apát – a szivélyes házigazda – elsőemeleti termei vasárnaponkint valóságos modern Olympot képeznek; hová – legyen bármily rideg az idő, s hulljon bár a hó szakadatlanul, mint tegnapelőtt – az öröm verőfényében szállnak föl a múzsák és a gráciák … S a zongorakirálynak … mindenik vendégéhez van egy nyájas szava, vagy legalább pillantása … Azt hisszük, hogy sokkal jobban is megismerhetjük őt egy ilyen matinén, mint megismerhetnők bármily nagy hangverseny ünnepélyes rámájában. Ott csak a lángelmét látnók, itt a szeretet emberét is … A díszes teremben, melyet képek, szobrok, virágok és ízléses bútorok ékítenek, körülbelül százan gyűlhettek össze … A csoportzatok … fesztelenül társalogtak. Köztük járt-kelt Liszt, látható örömmel … A terem közepén áll két remek Bösendorfer kitárva, alatta hangjegycsomagok. … S a vendégek már alig várják, hogy a mester leüljön zongorájához.”
Liszt 1871 őszén állandó lakást bérelt magának, így többet nem szállt meg itt, matinéit pedig később az új Zeneakadémia első épületében levő lakásában, a Hal téren folytatta. Schwendtner apáttal továbbra is jó barátságban maradt, s ha Pesten időzött, vasárnaponként általában vele s papjaival vacsorázott itt a plébánián.
Érdemes még megjegyezni, hogy nem csak a Belvárosi templom mindenkori regens chori-ja és orgonistája lakott a plébánia épületében, hanem itt tartotta próbáit az Engeszer Mátyás karnagy és felesége, Marsch Katalin által 1870-ben alapított Liszt Egylet. Ez egy kórus volt, amely női karból hamarosan vegyeskarrá bővült, s a főváros egyik vezető kórusa, Liszt műveinek legfontosabb kortárs tolmácsolója lett. Liszt maga is többször vezényelte őket itt a plébánián és a templomban is.
Schwendtner Mihály 1885. november 25-én hunyt el Pesten, nem egészen egy évvel Liszt Ferenc előtt. A plébánia épületét 1895-ben városrendezési okokból – az Erzsébet híd építése miatt – lebontották. Mint Horváth Ágnes egyházzenész, zenetörténész megjegyzi, ezzel a döntéssel a Pesti Főtemplom és Plébánia egy funkcionálisan és (zene)történetileg is igen fontos, reprezentatív épületét veszítette el.
Források:
- Monostory Ivánné: Liszt pesti barátja: Schwendtner apát. = Budapest 1986. 8.
- Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1869-1873. Bp. Zeneműkiadó, 1976
- Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
- Prahács Margit: A Zeneművészeti Főiskola Liszt hagyatéka. = Zenetudományi tanulmányok VII. Bp. Akadémiai Kiadó, 1959 (innét származik Schwendter arcképe)
- Hendel Ödön: Liszt Ferenc. = Budapesti Hírlap 1916. aug. 9.
- Komárik Dénes: Feszl Frigyes. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
- Ábrányi Kornél, id.: Életemből és emlékeimből. Bp. Franklin, 1897
- Horváth Ágnes: Liszt Pest főtemplomában. = Új Ember 2016. dec. 26.
- Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel. Bp. Helikon – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2011
