Helyszínünk az egykori budai kapucinus kolostor. Épületét 1776/77-ben emelték az 1716-ban felszentelt templom mellé. Romantikus homlokzatát a 19. század közepén végzett átalakítások során kapta. Helyén a középkorban Ágoston-rendi kolostor állt, majd a török időkben dzsámi és fürdő.
1870 és 1935 között itt, a kolostor épületében működött az 1868-ban alapított Budai Zeneakadémia. A legelső időben a kórussal együtt a mai Hunyadi János úton levő alsóvízivárosi elemi iskola épületében volt az otthonuk, de hamarosan ide költözhettek.
Az intézmény létrejötte annak a kulturális felemelkedésnek volt egyik eredménye, amely jellemző volt a kiegyezéshez vezető időszak törekvéseire. Hosszú hallgatás után 1867-ben, a belügyminiszter engedélyével megalakult a Budai Énekakadémia egyesülete. Az esemény jelentőségét az adta, hogy a szabadságharc leverése utáni elnyomás egyik elkeserítő megnyilvánulásaként sokáig semmilyen egyesület nem működhetett: különösen kórusok nem, mert őket a kormányzat kiemelten a rebellió melegágyának tekintette.
A Budai Énekakadémia így az ország első világi vegyeskara lett – eredetileg férfikar, amelyhez egy konkrét mű előadásához toboroztak hölgyeket, s aztán velük vegyeskarrá alakultak. A kórus hamarosan zenekart szervezett maga mellé, majd az utánpótlás nevelésére iskolát alapított: ez lett az 1868 novemberében megnyílt Budai Zeneakadémia.
Működéséhez a mintát a Pesten már 1839 óta működő középfokú Nemzeti Zenede adta. Az iskola így középfokú oktatást nyújtott, amelyben többnyire a jó műkedvelői fokot elért fiatalok tanultak. Kiváló tanári gárdája viszont lehetőséget adott a legtehetségesebb növendékeknek, hogy művészi fokra is eljuthassanak.
Zárójelben: ekkor már nem kellett sokat várni a felsőfokú „igazi” Zeneakadémia megnyitására sem, ami hét évvel később, 1875-ben következhetett be.
Liszt Ferencnek, aki az alapítás körüli időben fűzte egyre szorosabbá kapcsolatait Magyarországgal, a Budai Zeneakadémia is fontos volt mint új magyar zeneoktatási intézmény. Érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy jó három évtizeddel korábban a Nemzeti Zenede létrejöttét is kiemelten pártfogolta egyik legelső pesti koncertjének jövedelmével.
Az 1860-as évek végétől rajta tartotta szemét a budai kóruson és az iskolán is, de a kapucinusokkal is szívélyes viszonyban volt, akikkel barátja, Augusz Antal révén került kapcsolatba. Az atyák fellépésekért cserébe biztosítottak próbatermet a kórusnak, majd az általuk létrehozott iskolának. Liszt így többször is járt az épületben, már csak azért is, mert ha Pesten tartózkodott, péntekenként gyakran a kapucinusoknál ebédelt. Így a blogger megkockáztat egy feltevést: lehet, hogy Liszt járta ki az atyáknál, hogy fogadják be a Budai Zeneakadémiát? Később nem csak a kapucinusok miatt jött el ide: meglátogatta az intézményt úgy is, hogy részt vett néhány tanórán. Egy időben például itt oktatott az a Lina Schmalhausen, aki Lisztet utolsó éveiben mintegy házvezetőnőként, társalkodónőként gondozta, az ő egyik tanóráját is meglátogatta 1886 márciusában, utolsó pesti tartózkodásának legutolsó napjaiban.
Még 1870-ben Lisztet tiszteletbeli taggá választotta a Budai Énekakadémia. Hálából 1871-ben átdolgozta számukra Schubert: Die Allmacht című dalát férfikarra, tenorszólóra és zenekarra, s a bemutatót maga vezényelte.
Ebből a műből Lisztnek pontosan ezt a hangszerelését nem sikerült fellelni, de van itt egy hasonló változata: kórusra, szopránszólóra és zongorára. Érdemes ezt is meghallgatni, már csak azért is, mert rendkívüli ritkaság – és mert eredetije egyike Schubert azon néhány dalának, amelyeket Pyrker János László, a neves magyar egyházi személyiség (velencei pátriárka, egri érsek) versére írt:
E kis művelődéstörténeti kirándulás után térjünk vissza a Budai Zeneakadémiához. Érdekes megjegyezni róla, hogy a kiegyezéssel beköszöntő új időkben nem csak a kormányzat, de maga a császári család is támogatta az intézményt, Ferenc József évente juttatott számára anyagiakat, Rudolf trónörökös pedig majdnem két évtizeden át, tragikus haláláig a védnöke volt.
Az énekakadémia és az iskola első zeneigazgatója, Krahl Antal sok nagyszabású sikeres hangversenyt szervezett igényes műsorokkal. 1880 és 1911 között az elismert karnagy és teoretikus, Szautner Zsigmond vezette az intézményt, amely az ő idejében különösen látványos fejlődésnek indult. A nevezetesebb tanárok közül érdemes megemlíteni két egykori Liszt–növendéket, Juhász Aladárt és Varga Vilmát, Hubay Jenő növendékei közül pedig Koncz János hegedűművészt. Clauser Mihály igazgatóságának időszakát (1911–1938) megnehezítették a háborús körülmények, majd az, hogy az 1920-as évektől Budán létrejövő székesfővárosi zenetanfolyamok következtében a Budai Zeneakadémia elvesztette hegemón szerepét.
Ekkoriban, 1935-ben történt, hogy a kapucinus atyák váratlanul felmondták termeik használatát, s az iskola kapkodva költözött át a Margit körút 44. alá, a Kapás utca sarán álló bérház egy négyszobás lakásába.
Utolsó igazgatója Rajter Lajos volt, aki a második világháború miatt már nem tudta megvalósítani céljait. A főváros ostroma idején az iskolát magát is súlyos károk érték. Háború után az intézmény rövid idejű munkaközösségi működés után beleolvadt a Fővárosi Zeneiskolába, s elveszítette történelmi nevét.
Utóda a ma a II. kerületben, a Marczibányi téren működő Járdányi Pál Zeneiskola. Érdemes ellátogatni honlapjukra, ahol kiváló hosszabb, korabeli illusztrációkkal bővített tanulmányt olvashatunk a Budai Zeneakadémia teljes történetéről, majd háború utáni átalakulásáról, amit e poszt keretében már csak jelezni tudtunk.
Az eredeti épületben, ahol régen a kapucinus atyák és a zeneiskolai növendékek éltek és muzsikáltak, ma a Monastery Boutique Hotel működik.
Források:
- Molnár Antal: Emlékezés az egykori Budai Zeneakadémiára. = Magyar Zene 1968. 1.
- Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel. Bp. 2001, Helikon
- Friedler Magdolna: Budai Zeneakadémiából Járdányi Pál Zeneiskola. = https://www.jardanyizeneiskola-bp.hu/wp-content/uploads/zeneiskola_tortenete.pdf
