Október 8-án a Mátyás-templomban veszi kezdetét az első Liszt Ünnep. A nyitókoncert – melyen többek között Liszt Koronázási miséje is elhangzik – karnagya Kocsis-Holper Zoltán, a KÓTA új elnöke. A művésszel az általa vezetett Kodály Kórus Debrecenről, Lisztről és a szakmai szervezet munkájáról is beszélgettünk.
– Egykor színésznek készült, majd közgazdaságtant tanult. Hogyan került közel a zenéhez?
– A zene mindig is az életem része volt. Általános iskolás korom óta jártam kórusba, a zeneiskolában pedig zongorát tanultam, a szolfézsórákat pedig kifejezetten élveztem. Gimnáziumban matematika tagozatra jártam, aztán később egy év közgazdaságtant hallgattam, amit egy pillanatig sem bántam meg, de rájöttem, hogy nem ez az én utam. Az éneklés és az alkotás érdekelt, ezért szóba jött a színház is, de aztán eljött az idő, és dönteni kellett. A zenét választottam.
– A karvezetői pályafutásának egyik mérföldköve a Kórus Spontánusz megalapítása.
– Ez 2001-ben, három évvel a zeneakadémiai felvételim előtt történt. A mai napig együtt dolgozunk. Nagyon hálás vagyok nekik és több más kórusnak, köztük a soproni Szt. Mihály Énekkarnak, a Gárdonyi Zoltán Énekkarnak és a Raidingi Férfikarnak, hogy velük, általuk fejlődhettem. Ez volt az a tapasztalat, ami később megnyitotta az utat a profi, hivatásos kórusok világába.
– A Liszt Ünnepen a Kodály Kórus Debrecen karnagyaként hallhatjuk. Mikor kezdődött a kapcsolatuk?
– Négy évet töltöttem el a Nemzeti Énekkar másodkarnagyaként, majd engem ért az a megtiszteltetés, hogy tavaly átvehettem a Kodály Kórus Debrecen vezetését Szabó Sipos Máté kollégámtól. Az együttes nem volt ismeretlen, korábban két alkalommal is vezényeltem őket a hagyományos újévi koncertjükön.
– A közös munkát a pandémia közepén kellett elkezdeni, hogy alakult az első időszak?
– Szükség volt a kreativitásra, de úgy vélem, hogy gyorsan tudtunk reagálni a helyzetre. A próbákat és a koncerteket kisebb együttesekre bontva oldottuk meg és végig azon dolgoztunk, hogy a javunkra fordítsuk az online tér adta lehetőségeket. Internetes megjelenéseinket többek között a Papagenón is követhette a közönség. A kiscsoportos munkának köszönhetően sokkal nagyobb hangsúlyt tudtunk fektetni az egyéni teljesítmények kiaknázására. Rövid idő alatt a kórustagokat külön-külön is jobban megismertem. Ezáltal szoros munkakapcsolat alakult ki közöttünk, ami a jövőben csak segíti a munkát.
– Október 8-án Allegri, Mozart és Liszt műveit, köztük a Koronázási misét adják elő. Mennyiben tükrözi a műsor a kórus repertoárját?
– A Kodály Kórus mindig szívesen vett részt újító kezdeményezésekben, és azt gondolom, hogy az első alkalommal létrejövő Liszt Ünnep és annak nyitókoncertje is ide tartozik. A fesztivál nem titkolt szándéka, hogy tovább mélyítse tudásunkat Liszt művészetéről és élővé tegye azt a hagyományt, ami a mai napig jelen van. Telitalálatnak gondolom a műsorválasztást, hiszen egy Allegri- és egy Mozart-mű társaságában hangzanak el Liszt alkotásai. A két zeneszerző nagy hatást gyakorolt Lisztre, vatikáni látogatásakor is az ő zenéjük jelent meg lelki szemei előtt, amit a Látomás a Sixtus-kápolnában című darabban papírra is vetett. A kórus számára hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy a fesztivál nyitókoncertjén adhatjuk elő a Koronázási misét. Liszt énekkari művei számomra egyébként is külön jelentéssel bírnak.
– Mire gondol pontosan?
– A Liszttel való kapcsolódás kórusvezetőként mindig egy sajátos perspektívából kell, hogy megnyilvánuljon, hiszen a zeneszerző alapvetően a billentyűs muzsika mestere volt, emellett pedig szimfonikus alkotásai tettek szert igazi jelentőségre. Lisztet élete végén hajtotta egyfajta vágy, hogy az egyházzenét a hitélet megtámogatása érdekében reformálja meg. Ez a hozzáállás a vokális szerkezeti megoldásokat tanulmányozva kifejezetten inspirál. Itt sejlik csak fel igazán fel a pompa, a fennköltség mögötti lelki intimitás.
– A karnagyi feladatok mellett nemrég a KÓTA elnöki posztját is átvette. Gyakorló művészként mi inspirálja egy alapvetően adminisztratív, vezetői szerep betöltésére?
– Valóban sokan idegenkednek ettől, és az is előfordul, hogy az egyik területen végzett munka a másik elhalványulását eredményezi. Ahogy az elején beszéltünk róla, én akkor érzem jól magam, ha az elmém humán és racionális vetületeit felváltva összpontosíthatom. Korábban már dolgoztam zeneiskolai igazgatóhelyettesként, és két évtizede veszek részt aktívan az amatőr kórusvilág, négy éve pedig a KÓTA munkájában, a feladat tehát nem idegen. Úgy gondolom, hogy látom azt is, hogy hol kellene változtatni és mi az, amit csak meg kell erősíteni. Az elmúlt években jelentős folyamatok indultak el a KÓTA égisze alatt, gondolok itt például a Hangról hangra elnevezésű programra, egyszóval követni szeretném a Mindszenty Zsuzsánna által kijelölt utat, de feltett szándékom, hogy további, a szakmai fejlődést előre mozdító együttműködéseket, platformokat hozzunk létre, melyek keretei között megfelelően ki lehet használni azokat a kreatív energiákat, amelyek az amatőr együtteseinkben jelen vannak.
