Fergeteges roma lagzi a Müpában

Szerző:
- 2023. október 20.
Parno Graszt - fotó: Istvándi Botond
Parno Graszt - fotó: Istvándi Botond

Négy előadó egy estén, a cigány tánc- és zenekultúra ikonikus előadóművészei és együttesei. A Boban Marković Orkestar, a Parno Graszt, Lakatos Mónika és a Romafest Gypsy Dance Theatre fellépése fergeteges roma lakodalmat idéz október 20-án a Liszt Ünnepen – egy szcenírozott koncert keretében.

- hirdetés -

A lakodalom mindig meghatározó egy cigány közösség életében. Ilyenkor együtt a rokonság, ismeretség, napokig tart a mulatozás. Elképesztő színkavalkád, hangos zene és persze pazar kulináris élvezetek sokasága jellemzi ezeket az ünnepeket. Ha az utóbbi nem is várható ezen a koncerten, a cigány folklór sokszínűségét a négy igen eltérő régió és életérzés híven reprezentálja. Mert ahány roma régió, annyifélék a roma lakodalmi szokások és zenék. Ezúttal a Nyírségtől Erdélyen át a Balkánig utazhatunk a zene segítségével, ismerkedve a helyi cigány lakodalmi zenékkel, táncokkal.

Boban Markovićék esetében a Balkán rézfúvóshagyománya bármilyen ünnep alkalmával megszólalhat, a világhírű trombitás és zenekara ugyanis éppen az effajta nagy családi eseményeken – gyermek születésekor, temetéseken és, mint ezúttal, lakodalmakon – formálta hangzását és stílusát. Sikereivel a Parno Graszt az egyik leghátrányosabb helyzetű vidék hírhozójaként azt üzeni, hogy bárhonnan indulva bejárható a világsztárok pályaíve. Születés, nevelkedés, lányszöktetés, végül az idő elsiratása szólal meg Lakatos Mónika dalaiban, melyek révén beutazhatjuk a romák lakta területek sokaságát Paszabtól Marosvásárhelyen át a szerbiai Vladičin Hanig. A Romafest Gypsy Dance Theatre hitvallása szerint érvényesüljenek akár román, akár magyar hatások Erdélyben, a tánc mindenképpen a legerősebb üzenet – nem véletlen, hogy a cigány zenét gyógyírnak tekintik.

Boban és Marko Marković - fotó: Nagy Attila

Boban és Marko Marković – fotó: Nagy Attila

Szerbia déli részén, Vladičin Hanban 1984-ben alakult meg Boban Marković zenekara. A roma muzsikuscsaládban nagy hagyománya volt a zenélésnek – Boban nagyapja a környék legjobb trombitásának számított, a királynak is zenélt a harmincas években –, nem is lehetett kérdés, hogy Boban is követi a tradíciót. Tízévesen már apja zenekarában játszott lakodalmakban, fesztiválokon, majd saját nevére keresztelte az együttest, sikereket aratva előbb a balkáni régióban, majd Európa- és világszerte. Az otthoni elismertség kivívásában nagy szerepe volt annak, hogy a híres gucai rezesfesztiválról és -versenyről egymás után ötször vitte el a legjobb trombitásnak járó díjat, a külföldi sikereket pedig döntőn befolyásolta, hogy ellenállhatatlan zenéjük szól Emir Kusturica Underground című filmjében. Boban tehát már közel négy évtizede Szerbia legjobb trombitása, a vezető brit világzenei magazin, a Songlines szerint hangszere és a rézfúvós zene legjobbja. A sok száz balkáni lagzin edződött muzsikus garantáltan autentikus hangulatot varázsol:

„Családunkban nagy szerepe volt a zenének. Zenéltünk, amikor boldogok voltunk, amikor szomorúak, amikor ünnepeltünk, amikor gyászoltunk. Egy óra sem telt el a napból zene nélkül. Egymással is a zene nyelvén beszélünk. Talán ha ezt mindenki meg tudná tenni, nem lenne annyi félreértés az emberek között.”

Az 1987-ben indult, nagy országos áttörést 2002-es első lemezével, a Rávágok a zongorára című albummal elérő formáció, a Parno Graszt nemcsak az egyik leg[1]eredetibb, legnépszerűbb tradicionális cigány zenét játszó zenekar Magyarországon, hanem egyben az is, amelyik megmaradt egyszerűnek, vidámnak és nagyon is emberinek. Pedig az említett debütáló albummal rögtön az európai rádiók által összeállított World Music Chart Europe 7. helyén robbant be a kontinensen is. Azóta bejárták a világot, mindenhol feltüzelve közön[1]ségüket dinamikus előadásmódjukkal és a tagok kedvességével. 2016-ban A Dal Eurovíziós Dalfesztivál hazai válogatójának döntőjébe jutottak, és ezzel itthon is új generáció ismerte meg munkásságukat (akárcsak a Bohemian Betyarsszal közös daloknak, koncerteknek köszönhetően). A 2019-es Már nem szédülök című albummal ismét komoly nemzetközi sikert arattak: a világzenei rádiósok, újságírók, szervezők havi listáján a CD a 3. helyen végzett az év októberében. Bizonyos értelemben majdnem minden koncertjük lakodalmi hangulatot áraszt, ezen az estén pedig még inkább erre lehet számítani tőlük.

Lakatos Mónika - fotó: Farkas András

Lakatos Mónika – fotó: Farkas András

Lakatos Mónika a világon az első cigány zenész, aki 2020-­ban megkapta a WOMEX-életműdíjat, azaz a világzene legrangosabb kitüntetését. Itthon persze már jóval korábban elért egy fontos elismerést, a romák között elsőként – ez pedig az 1996-os Ki mit tud?-on aratott győzelme volt. Munkásságát 2022-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Férjével, Rostás Mihály „Mazsival” 2004-ben alapította meg a Romengo együttest, amely az oláh cigány zene hagyományait őrzi autentikus gyökerű, de saját szerzeményű dalokkal. 2017-ben Romanimo címmel adta ki első szólólemezét, a Lakatos Mónika és a Cigány Hangok nevű formációval pedig 2020-ban jelentette meg Hangszín című albumát. Ezzel az együttessel az oláh cigány kultúra legtisztább hagyományainak bemutatása, továbbéltetése a célja. Az általa előadott dalok között bőven akadnak olyanok is, amelyek nem a féktelen mulatozásról szólnak, mégis előkerülnek a lakodalmak során. A sors nagy fordulópontjai mind fontos témákat kínálnak, részei a körforgásnak, s így az életet ünneplő lakodalmaknak is.

A Romafest 2001-ben alakult Marosvásárhelyen, és számos nemzetközi fesztiválon képviselte már a cigány kultúrát. Az együttes jelenlegi vezetője és koreográfusa, Szántó Attila tizennégy évesen került kapcsolatba a Romafest csoporttal. Később professzionális koreográfus lett, öt évig dolgozott a híres kanadai Cirque du Soleil társulattal, majd 2012-ben visszatért Romániába. Az általa vezetett Romafest számos fesztivált, oktatóórát és tánctábort szervez, szorosan együttműködve a romániai roma közösséggel.

Biztosra vehetjük, hogy különleges eseményre, magával ragadó koncertre számíthatunk, amelynek során Berecz István dramaturgiai koncepciója sokféle világ között teremt kapcsolatot, fergeteges sodrú zenés-táncos víziót tárva a közönség elé.

A cikk eredetileg a Liszt Ünnep Magazinban jelent meg.

Megosztás

Ajánlott

Bejegyzések

PROMÓCIÓ

VEB 2023

Hírlevél

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

Hírlevél

Member of IMZ
ICMA logo
A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:
NKA logo