Gyenes János fotóművész majd ötvenéves madridi működése során a zene, a tánc, a színház és a festészet legfőbb alakjait örökítette meg, hozzájárulva a spanyol kulturális és művészeti örökség megismertetéséhez. Francisco Franco tábornok és a királyi pár is őt választotta fotográfusául, képei megkerülhetetlenek, ha a huszadik századi spanyol kultúrát és történelmet kívánjuk megismerni.
Zenész vagy fényképész?
Gyenes Jánosban (1912-1995) édesapja Gyenes Izsó hegedűművész, a kaposvári zeneiskola megalapítója korán felfedezte a zenei tehetséget.
A kis Jancsika már öt évesen hegedült, kilenc évesen koncertet adott, tizenegy évesen pedig egy filharmonikus zenekarral lépett fel.
Kamaszkorában azonban a hegedűt kamerára cserélte, és egy fényképészeti műterembe állt be tanoncnak. A harmincas évek elejétől a Színházi Életben jelentek meg munkái, főleg színházzal, zenével, kulturális- és sporteseményekkel, társasági élettel kapcsolatos cikkek kísérőiként.
Egy paparazzi lefoglalt kópiái
Gyenes a Színházi Élet fotósaként olykor igen izgalmas kihívások elé nézett. Amikor Edward walesi herceg 1935-ben Budapestre látogatott, mind a brit, mind a magyar hatóságok arra törekedtek, hogy a vizitről csak ellenőrzött képek kerüljenek a nyilvánosság elé. A trónörökösnek ugyanis kísérője is volt, az egyszer már elvált, éppen házas amerikai nő, Wallis Simpson.
Gyenesnek a tiltás ellenére sikerült fotókat készítenie a párról, ám a rendőrség nyakon csípte és lefoglalta mind a fényképezőt, mind a filmeket.
Vagy legalábbis azt hitték, a fotós ugyanis egy másik gépet adott át a hatóságoknak, a „bűnöst” pedig elrejtette. Nem sokkal később a Színházi Élet hosszú riportot közölt a hercegről, amelyben feltűnnek a szerelmesekről készült felvételek is. Huszonnyolc évvel később az akkor már házas hercegi pár önként kereste fel Juan Gyenest madridi stúdiójában, hogy fényképet készíttesenek vele. A munka befejeztével Edward és Wallis még a műterembe maradtak egy italra és zeneszó mellett nevetgélve hallgatták végig ama veszélyes vállalkozás részleteit.
Bizalmi kérdés
Gyenes János 1936 végén utazott Párizsba, onnan Londonba, majd Kairóba vezetett az útja, végül úgy határozott, hogy Spanyolországon keresztül utazva az Amerikai Egyesült Államokba emigrál, ahol már állásajánlat várta. Végül Madridban maradt, és hamarosan a spanyol arisztokrácia és a Franco rezsim kiváltságosainak kedvelt fényképésze lett. Gyenes kellemes személyisége, jó humorérzéke és profizmusa mindenkit elvarázsolt.
Maga Francisco Franco tábornok is többször ült modellt Gyenesnek, egyik ilyen portréja alapján 1955-ben egy huszonegy darabos bélyegsorozat is forgalomba került.
A művész a Bourbon családdal is jó viszonyt ápolt, a fényképészet iránt érdeklődő fiatal Juan Carlos spanyol trónörököst még szakmai tanácsokkal is ellátta.
A herceg fiának születése alkalmából Gyenes egy fényképezőt ajándékozott neki, Juan Carlos pedig az első felvételt róla készítette,
a képen Gyenes egy amerikai űrrakéta mellett pózol. Amikor a királyi pár 1975-ben trónra lépett, Gyenest kérték fel a hivatalos uralkodói portré elkészítésére.
A hegedű bűvöletében
A pályaváltás ellenére Gyenes Jánosnak mindvégig szoros kapcsolata maradt a hegedűvel, gyakran a hangszerrel a kezében fotografálta le magát. Éveken keresztül nagy vágya volt a királyi Stradivari-gyűjtemény lefényképezése is. Végül akkor kapott rá engedélyt, amikor az államnak sikerült visszavásárolnia a gyűjtemény egyik, a napóleoni csapatok által még 1813-ban elhurcolt darabját. A brácsa ünnepélyes londoni átadásáról, haza útjáról és a immár kvartetté bővült tárgyegyüttesről Gyenes végül 1951-ben készített albumot.
Apja, Gyenes Izsó néhai hegedűjét sem volt egyszerű megszereznie. Az egyik barátját, Perico Chicote koktélbárost kérte meg a hangszer Spanyolországba szállítására. Chicote a Real Madrid csapatát kísérte Budapestre, akik a Vasassal mérkőztek meg 1961 szeptemberében.
A visszaúton a válogatott szennyes ruhái közé rejtették az apai örökséget, melyet legális úton bajos lett volna kivinni az országból.
Gyenes még abban az évben díjat alapított spanyol hegedűművészek számára, amely Gyenes Izsó – spanyolosan Isidro Gyenes – nevét viselte.
A Teatro Real fényképésze
Gyenes majd ötvenéves madridi működése során több fotóalbumot publikált flamenco és balett táncosokról, színészekről és színházi előadásokról, valamint olyan művészekről, mint Pablo Picasso, Salvador Dalí és Joan Miró. A madridi kulturális élet krónikása volt, 1966-tól huszonöt éven keresztül a legfontosabb színház, a Teatro Real tiszteletbeli fényképészi posztját is betöltötte. Ez alatt az időszak alatt több mint hatszáz koncertet és operaelőadást örökített meg.
A fotográfia mestere
Juan Gyenes több kitüntetésben is részesült élete során, a legrangosabb közülük, hogy első fényképészként a Real Academia de Bellas Artes de San Fernando tagjai közé választották 1991-ben.
Születésének százéves évfordulója alkalmából a hagyatékát őrző Spanyol Nemzeti Könyvtár nagy kiállítást szentelt neki, Madrid városa pedig emléktáblát avatott a művész utolsó lakhelyén. Gyenes életéről Fernando Olmeda írt részletes életrajzi könyvet 2011-ben, mely magyar fordításban Gyenes-Az optimizmus fotográfusa címmel olvasható.
A blog támogatója az idén 30 éves Cervantes Intézet:
- Ha érdekel a spanyol kultúra, iratkozz fel a Cervantes Intézet hírlevelére!
- További madridi érdekességekért kattints a szerző blogjára!
