A legidősebb magyar zenetanár

Kaposvár, Ezredév utca 15.

Az idős Gyenes Izsó

Elmúlt alkalommal azt a kaposvári épületet mutattam meg, amelyben Kaposvár legendás hegedűtanárának kisebbik fia, a világhírű fotóművésszé vált Juan Gyenes született. Második helyszínünk, az Ezredév utca 15. miatt térjünk vissza az apa személyéhez; mai posztunk elsősorban róla szól, bár múlt héten futólag vele is megismerkedtünk.

Gyenes Izsó 1874-ben a Kassához közeli Szepsiben született. Apja, Gutmann József 1848-as honvéd volt, akit – sok sorstársához hasonlóan – Világos után büntetésből besoroztak az osztrák seregbe. Fia később a Gyenes vezetéknevet vette fel, s 1903-ban, katonazenekari és színházi működés után telepedett le Kaposváron. Csatlakozott egy helybeli zenekedvelőkből álló trióhoz; vonósnégyesük lett a magja a rövidesen megalakuló Kaposvári Zenekedvelők Társaságának. Vezetésével 1908-ban e társaság égisze alatt jött létre az egyesület zeneiskolája és szimfonikus zenekara.

Gyenes Izsó ekkoriban alapított családot: sokfelé járt koncertezni, terjeszteni a klasszikus muzsikát, és egy csurgói hangversenyen, amikor Mendelssohn hegedűversenyét játszotta, tetszettek meg egymásnak jövendő feleségével. Reményi Irén apja, Reményi Samu (1851-1934) Csurgó jeles személyisége volt: 1874-ben ő alapította meg a tűzoltóságot, majd a Somogy Vármegyei Tűzoltó-szövetséget. Csurgón ma az ő nevét viseli a tűzoltóegyesület és kitüntetést is alapítottak emlékezetére.

Gyenes Izsó és Reményi Irén fiai, akiket ma Reményi Gyenes István, illetve Juan Gyenes néven ismerünk, 1909-ben és 1912-ben születtek Kaposváron – Juan Gyenes a mai Ady utca 10. alatt, ahol múlt héten jártunk a bloggal.

1914-ben onnét költözött a család e csendesebb helyre, az Ezredév utca 15. alatt ma is álló házba. Ám jöttek a szűkös háborús évek. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején Gyenes Izsó – pedagógusként is ismerve a nehéz sorsú szegény gyerekek életét – részt vett balatoni nyaraltatásuk megszervezésében. Ezt a restauráció után annyira zokon vették tőle, hogy elbocsátották az általa szervezett zeneiskola éléről, sőt, magát az iskolát is megszüntették. Mivel már a zeneiskola égisze alatt is foglalkozott hangszerek és kották forgalmazásával, ebben a helyzetben ezt a tevékenységét fejlesztette fel, hiszen el kellett tartania családját.

„Harmónia” nevű zenemű és hangszer vállalata, amely a mostani Fő utca alatt működött, néhány éven belül Kaposvár és Somogy megye zenei életének központjává vált. A Zenekedvelők Társaságával a legkiválóbb magyar előadóművészeket hozták le Kaposvárra hangversenyezni: Bartók Bélát, Dohnányi Ernőt, a Waldbauer vonósnégyest és másokat. Gyenes Izsó rendezett először operaelőadást Kaposváron, A sevillai borbélyt. Mellette továbbra is tanított hegedűt, de már magánúton. Az országban egyedülálló kezdeményezésként 1925-ben rádiószalont nyitott, ahol rádióadásokat lehetett hallgatni bérelt fejhallgatókon. Ám egyre több család vásárolt magának saját rádiót, így a vállalkozás megbukott…

A zenei élet viszont olyan pezsgésnek indult, hogy szükség lett még egy muzsikusra, így 1920-ban az ő kezdeményezésére költözött Kaposvárra Soltész Emil hegedűművész, hogy a szimfonikus zenekar karnagya legyen. Gyenes Izsó a város zenei életének jót tett ezzel, de magának nem igazán… A két muzsikus néhány évig közösen munkálkodott, azonban egy idő után Izsó bácsi magántanítványainak száma megcsappant… Így Gyenesék 1928-ban elköltöztek Kaposvárról; a családfő kezdetben Győrött, majd Budapesten és Balassagyarmaton tanított.

Egészen idős koráig aktív volt, még nyolcvanas éveiben is dolgozott. Sokat tett süket és nehezen nevelhető gyermekek zeneoktatása érdekében. Találmányai is voltak, például kifejlesztett egy cimbalomszerű hangszert a zenei ábécé elsajátításának megkönnyítésére.

Gyenes Izsó találmányának hirdetése a Néptanítók Lapjában

Eredményeit szaklapokban, folyóiratokban megjelent cikkekben publikálta. 1961. augusztus 27-én Budapesten hunyt el.

Idézzünk a Muzsika folyóirat Gyenes Izsó-nekrológjából:

Nyolcvanhétéves korában halt meg. Kora ifjúságától szinte élete utolsó pillanatáig dolgozott. Sohasem elégedett meg a kitaposott ösvénnyel – úttörő volt, mint pedagógus, és mint zenei népművelő. Mint pedagógus – hogy csak egy példát mondjunk – meg akarta hódítani a muzsika számára a nehezen nevelhető és a szellemileg visszamaradott gyermekeket is (ezzel kapcsolatban újításai, sőt találmányai voltak!) Mint zenei népművelő pedig zenei kultúrát teremtett olyan kisvárosokban, amelyeknek zenei „attrakcióit” régebben legfeljebb a magyarnótázás jelentette. Az a fanatizmustól fűtött rajongás, amellyel a muzsika művelésének tért hódított, tiszteletet ébresztett mindenkiben, aki csak ismerte.

Emlékére fia, Juan Gyenes díjat alapított végzős hegedűsök számára a madridi zeneakadémián, melyet az ő haláláig harminc alkalommal osztottak ki, mindig május közepén, Madrid védőszentjének ünnepéhez kötődve.

A Gyenes Izsó-díj kiosztása Madridban

1992. március 15-én egykori otthonának homlokzatán felavatták Gyenes Izsó emléktábláját.

A következő évben, amikor Juan Gyenes Kaposvár díszpolgára lett, bátyjával együtt ott állhatott meghatódva a táblával megjelölt gyerekkori otthon előtt. Ebből néhány pillanatot láthatunk is e néma híradó-felvétel elején:

Talán egyszer a Kaposfest rendez egy Gyenes Izsó-emlékkoncertet, fia fotóival társítva – megérdemelnék!

Források:

Reményi Samu. = http://www.vedelem.hu/tortenelmi-szemely/2
Csupor László: Barangolás Kaposvár zenei múltjában. Kaposvár, Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, 1992
Laczkó András: Gyenes por Gyenes: beszélgetés Reményi Gyenes Istvánnal = Hálózati Tájékoztató 1984. 4. 101-120. p.
Péterfi István: A legidősebb magyar zenetanár. = Muzsika 1960/8
Egy zenetanár halálára. = Muzsika 1961/11
Szilágyi Péter: Értékőrzés háttérzenével [Reményi Gyenes István]. = Magyar Nemzet 1996. 12. 07.
(reményi): Kis kaposvári kultúrtörténet. Gyenes Izsó. = Somogyi Néplap 1989. 12. 09.