Bartók Béla 1906 tavaszán a csodagyereknek kikiáltott Vecsey Ferenc hegedűművész jóvoltából utazott Madridba, akit zongorán kísért annak koncertjein. Habár az előadásokon csak másodlagos szerepet játszott, és a korabeli sajtó alig tett róla említést, az utókor felértékelte látogatásának jelentőségét. A fogadó helyén, ahol egykor megszállt, ma emléktábla jelzi Bartók ottjártát.
A táblán a következő felirat áll: „Itt élt 1906-ban a zenész Bartók Béla az első madridi látogatása során.” Érdekessége, hogy egy 1940-ben épült házra lett kihelyezve, ráadásul a cím – calle de la Paz 13. – egy olyan levélben bukkan fel, amit Bartók Béla (1881-1945) már hónapokkal a madridi koncertek után írt. A zenész egyébként több levelében is beszámolt a spanyol fővárosban töltött időről, olykor igen mulatságos részleteket is elárulva.
Az első koncert
Bartók Béla Lisszabonból érkezett Madridba a Vecseyvel tartott első koncertjük reggelén, 1906. március 24-én. Mint azt az anyjához írt leveléből megtudhatjuk, az út hosszú volt és fáradságos. „Lisboa és Madrid között egy! vonat közlekedik naponta! Ez az u.n. express 28 Km-nyi sebességgel száguld, vagyis több mint mégegyszer olyan lassan a mi gyorsvonatainknál. Lisboától Madridig 21 óra! A portugál vasutak gyalázatosak. Folyosó, árnyékszék fűtés ismeretlen fogalmak.”
Vecsey koncertjét a Teatro de la Comedia színháztermében tartották szombat délután fél hatkor. Az eseményről már napok óta cikkeztek az újságok, az éppen tizenhárom éves Vecseyvel – pontosabban inkább a szüleivel – még egy interjú is készült a La Correspondencia de España számára. Az első előadás a lelkes beharangozás ellenére vegyes sikerrel zárult, ahogy Bartók fogalmazott: „Lelkesedés nagy, közönség még nem sok”. A másnapi kritikák hosszasan méltatták Vecsey tehetségét és virtuozitását, míg Bartókról jóval kevesebb említést tettek. Az El Liberal című lap „különleges zongoristának” nevezte, akit hangosan megtapsolt a közönség, az El Imparcial hasábjain pedig arról számoltak be, hogy Bartók „csodálatosan” adta elő mind Chopin és Liszt darabjait, mind saját szerzeményét, a Scherzót.
Egy republikánus látogatása a királynénál
Másnap a zenész páros Izabella infánsnő meghívásának eleget téve a királyi palotában tett látogatást, ahol Habsburg-Tescheni Mária Krisztina anyakirálynéval is találkoztak. Bartók erről az élményéről családi leveleiben is beszámolt, azt sem rejtve véka alá, hogy az uralkodó nem tett rá túl jó benyomást. „Tegnap diskuráltam a spanyol királynéval. Mégis csak rögös a művészi pálya! Hogy egy republikánussal ilyesmi megeshetik! Különben ugy diskurált, mint a vésztői trafikosné; zenéről mostruozus dolgokat állítva.” – írta húgának Vésztőre – nem kis humorral éppen egy, a spanyol királyt ábrázoló képeslapon.
Anyjának részletesebben is elmesélte a királyi audienciát: „Olyan nyájas volt, s ép ugy beszélt a muzsikáról, mint Schneider néni. Hatalmas erőpróbát álltak ki arcizmaim, hogy ne törjek ki kacagásba. A sok zöldség közt legsikerültebb mégis az volt, mikor azt mondja (beszélve Magyarországról, a magyar nyelvről): „A király ugye nagyon jól beszél magyarul” (Ferenc Jóska)! Ráhagytam, hogy nagyon jól! Tőlem magyar zenét, csárdást kivánt. Jól van, hagy teljék benne öröme. Ha tudta volna, micsoda republikánus Habsb.-gyűlölő áll előtte, aligha lett volna olyan nyájas.”
„Minden áldott nap becsípek”
Bartóknak nem csak a királyi vizitek nem voltak ínyére, maga Madrid sem nem nyerte el különösebben tetszését. A spanyol főváros szerinte olyan volt, mint Budapest Duna-part és Országház nélkül, alig különbözött egy átlag nagyvárostól, egyik levelében egyenesen rondának titulálta. Emellett többször meggyűlt a baja a spanyol postával is, a levelei elkeveredtek és a postások vasárnapi munkaszünete is kényelmetlenséget okozott számára. A helyi borokról viszont már pozitívabban nyilatkozott: „Félek az ismeretlen vizektől; hát megiszom a különben nem rossz bort, és minden áldott nap becsipek (a mi álmosság-képében jelentkezik).”
A második koncert
1906. március 26-án Vecsey-Bartók páros újabb koncertet adott a Teatro de la Comediában. A publikum ezúttal már jóval nagyobb volt, de még így is csak félig telt meg a színházterem. Mindent összevetve Bartók úgy vélte, a spanyol impresszárió kétségkívül ráfizetett a madridi koncertekre. Bartók Bach egyik kromatikus fantáziájának és Liszt Magyar rapszódiájának előadásával csillogtatta meg tehetségét, melyet a közönség hosszú tapssal jutalmazott. Emellett a királyné is visszahívta a párost a palotába, bár ettől Bartók nem volt túl lelkes: „Holnapra a királynénak lakásába muszáj mennünk. Ha legalább honorárium mellett. Igy ez időpocsékolás!”
Beteget jelentett
Bartók az első alkalommal összesen négy napot töltött Madridban, majd visszaindult Lisszabonba, ahol folytatódott Vecsey turnéja. A portugáliai körút befejeztével még megfordult Madridban átutazóban – valójában ekkor szállt meg azon a helyen, ahol most az emléktáblája függ. A madridi közönségnek 1927-ben nyílt újabb lehetősége, hogy Bartókot élőben meghallgassa, ám ez a koncert meghiúsult, mert a zongorista kézfájás ürügyével lemondta a fellépést. Az út ugyanis sem anyagilag sem az idő szempontjából nem érte volna meg számára. „Nehezemre esett ilyesfélét tenni és most először tettem, soha máskor – de hát igazán bosszantóak voltak a körülmények.”- magyarázkodott édesanyjának írt levelében.
Mivel ez a koncert elmaradt, Madrid városa tényleg csak az 1906-os látogatásnak állíthatott emléket, bár ezt inkább tekinthetjük szimbolikus cselekedetnek, mint a történelem pontos felidézésének.
- További madridi érdekességekért kattints a szerző blogjára!
