A Müpa immár hagyományosan helyet ad a tág értelemben vett fúziós jazz különböző stílusirányzatainak. A nemzetközi sztárok mellett különös örömmel üdvözli színpadán a fusion magyarországi, illetve külföldön élő magyar képviselőit. Ez utóbbiak egyik legmarkánsabb alakja a most negyvenöt éves, Amerikában dolgozó Borlai Gergő dobos, aki ugyanakkor több magyar együttes tagja is, és mindig szívesen lép fel hazai pódiumokon. Legközelebb október 5-én ad koncertet a Müpában.
A Divided Freedom a dobos Divided koncertsorozatának legfrissebb hajtása. A Borlaihoz csatlakozó supergroup elégséges indok arra, hogy a koncertet a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben rendezzék meg. Hogyan értelmezzük az együttes, illetve a koncert címét? Borlaiék zenéje — talán inkább, mint valaha — a szabadság jegyében fogan, valahogy úgy, hogy improvizációik megírt témák illúzióját keltik, miközben a minden jazzkoncerten lehetőségként meglevő szabadság megoszlik az együttes tagjai között.
A nemzetközi hírű magyar dobos már egészen fiatalon klasszisként játszott jazz-rockot. Nem szívesen sorolta magát a jazz-zenészek közé, ideálja mindig is a műfajokon átívelő zenei szabadság volt. Technikailag szinte megoldhatatlanul nehéznek tűnő művészi feladatok kikezdhetetlenül pontos kivitelezésében már ifjúkorában nagy örömét lelte, ezért is volt rá nagy hatással Frank Zappa The Black Page című, több változatban kidolgozott, először dobokra és dallamjátszó ütőhangszerekre komponált polimetrikus és tupletekben bővelkedő darabja, melyet akkori dobosa, Terry Bozzio valósított meg, de a mű előadható két dobfelszerelésen is (Terry Bozzio, Chad Wackerman). Borlai feldolgozásait több videófelvétel őrzi — ezek sok mindent elárulnak a hatalmas szetteket alkalmazó dobos műhelytitkairól.
Borlai Gergő – fotó: Dobos Tamás
Borlai Gergő játéka az évek során mindinkább a virtuozitással társuló matematikai pontosság irányába mozdult el. Miközben „sima kéz”-tremolóit, példátlan gyorsaságát, váratlan irányváltásait, sebes jobbláb-technikáját és különleges felépítésű számait hangosan üdvözölte a fusion mai eredményeire figyelő kritika, néhányan hiányolták nála a nagy előadóművészekre jellemző apró „hibákat”. Lehet, hogy a rögtönzésnek főszerepet biztosító Divided Freedom koncert a kétkedőket is visszavezeti a dobos zenéjéhez. Ebben nagy segítségére lesz a zenekarvezetőnek az izgalmasan összeállított alkalmi együttes: a korábbi Divided-koncerteken már bizonyított Nguyên Lê gitáros, akit hangmodulációs technikájával Eivind Aarset gitárjátéka ellenpontozhat; „középen” Tim Lefebvre basszusgitáros (David Bowie, The Black Crowes, Elvis Costello, Sting) helyezkedik el a kvintettben; Borlait pedig várhatóan a minimalizmusra hajló Christian Lillinger német dobos érdekes rögtönzései támogatják. Az ötfős szupercsapat előadását Ladányi Andrea különleges táncprodukciója egészíti ki ezen az estén.
