A mai már-már tavaszias novemberi napon a nem kevésbé napsütötte Itália tájaira kalandozunk. Az olasz barokk egyik legnagyobb mestere, Antonio Cesti rövid élete érdekes fordulatokban bővelkedett – és ebben nem kis szerepe volt az alkoholnak.
Az 1623-ban született Cesti ugyan zenei tanulmányokat folytatott, de mégis inkább úgy döntött, szerzetesnek áll.
A zene hívó szava azonban erősebbnek bizonyult, és egyházi fogadalma mellett tovább képezte magát,
többek közt Rómában, Giacomo Carissimi szárnyai alatt. Egyházzenei művek komponálása mellett énekesként is tevékenykedett. A Mediciek támogatását élvezve egyre több világi művet komponált, ezzel a közönség tetszését – és az egyház rosszallását kiváltva. A konfliktus odáig fajult, hogy miután Cesti feddésben részesült, önként lépett ki a ferences rendből.
Hogy milyenek az olaszok? Mintha egy ügyes hegedűs egy amatőrt akarna kifigurázni
12 évig Innsbruckban tevékenykedett, de gyakran utazott vissza szülőföldjére firenzei és római fellépései okán. 1665-ben I. Lipót hívó szavára Bécsbe tette át székhelyét, és haláláig itt tevékenykedett.
No de milyen halálig?
Nem volt titok, hogy Cesti gyakori költözködései és konfliktusai erősen összefüggtek összeférhetetlen természetével – és mértéktelen alkoholfogyasztásával. Bár elterjedt a hír, hogy 46 éves korában egy ellenfele mérgezte meg, és így lelte halálát Firenzében, sokkal valószínűbbnek tűnik az a feltétezés, hogy valóban mérgezés…de alkoholmérgezés áldozata lett.
Hallgassunk bele Cesti egyik legnépszerűbb operájába, az Il pomo d’oro-ba!
