Ismételten nagytatám, Thurzó Sándor muzikológus, zenei helytörténész korábban lejegyzett gondolataiból tallózok (Bihari Napló, 1976. szeptember) és illesztek be ebbe a sorozatba, hogy ez alkalommal még jobban megismerjük a nagyváradi operajátszás kezdeteit – a teljesség igénye nélkül. (Az előző rész ide kattintva olvasható.)
1853-ban szólalt meg első alkalommal színpadunkon Verdi remeke, a Rigoletto. Egyedül Verdinek adatott meg, hogy közönségünk több mint 10 operáját láthatta, hallhatta. Az első Verdi-bemutatóval – ha nem is túl gyorsan – fokozatosan átalakult a repertoár Verdi-centrikussá. Napjainkig a következő operái szólaltak meg a legnagyobb előadásszámmal a bemutatók sorrendjében: Rigoletto, A két Foscari, Ernani, A trubadúr, Traviata, Álarcosbál, Nabucco, Aida, Othello és Don Carlos.
Az 1870-es évek második felében az operett térhódításával egyre csökken az operaelőadások száma, és 1879-ben Meyerbeer A próféta című előadásával meg is szűnik. A műfaj olyan visszaesést eredményezett még a hangversenyéletben is, hogy érdeklődés hiányában több koncertet sem lehetett megtartani. 1884-től ismét elővettek egy operát, Auber A fekete dominó című művét. S ez – ha lassan is – segítette a komolyzenei rendezvényeket.
Új fejezet kezdődött a helyi operajátszásban, amikor megnyitotta kapuit az impozáns állandó kőszínházunk. A társulatot, amely Somogyi Károly igazgatásával kezdte meg magasztos hivatását, úgy szervezték meg, hogy operák játszására is alkalmas legyen. Az ünnepélyes megnyitás 1900. október 15-én volt, Erkel örökszép művével, a Hunyadi Lászlóval.
Városunkban az első Puccini-zenedráma, a Pillangókisasszony 1907. március 13-án került színre. Következő nap a Nagyváradi Friss Újság így számol be az eseményről: „Ünnepnapja volt tegnap a nagyváradi Szigligeti színháznak. Hónapok óta a társulat legjobb erői azon fáradoztak, hogy a színházi közönségnek egy feledhetetlen estét szerezzenek. Láttunk és hallottunk is oly szép dolgokat, aminőről városunk világot jelentő deszkáival vonatkozásban álmodni sem mertünk. Zsúfolt ház várta a függöny felgördülését, az előzene varázs hangjai által a tündérmesék, álmok világába ragadva.” Meghatódva gondolunk rá, hogy a Pillangókisasszony ősbemutatója mindössze három évvel előzte meg a nagyváradi premiert.
1919. március 10-én szólalt meg nálunk először T. Brediceanu egyfelvonásos operája, A fonóka (La şezătoare). A művet a nagyszebeni műkedvelők egyesülete mutatta be, az illusztris szerző vezényletével. Közreműködött a helyi katonazenekar szimfonikus együttese.
Az 1912-es év zenei csemegével örvendeztette meg a műfaj kedvelőit, amikor a színház vezetősége vendégszereplésre hívta meg az olasz gyermekoperát. Ez a sikeres bemutatakozás felkeltette a helyi érdeklődést, és 1914-ben egy középiskolában előadták Gluck Május királynője című egyfelvonásos kisoperáját. A következő években több hasonló bemutatóra került sor. E téren a legeredményesebb tevékenységet Kiss Magda, egy kiváló tanárnő érte el.
Az 1920-as évek eleje mindenképpen fénykora volt a helyi operajátszásnak. Évente annyi előadás volt, hogy sem előtte, sem azóta nem haladták túl. Az 1922–23-as évadban például 63.
1926-ban a bécsi opera tagjaival Mozart-ciklust tartottak a helyi zenekar közreműködésével. 1931-ben megalakult a Hubic-zeneiskolában az operatársulat. Egyik előadásukat mint a helyi román operát hirdették. Az előadásokat Leontin Anca vezényelte. Közreműködtek: Rita Marcuş, Gramma Blanka, Paula Marian, Erdei Ilona, A. Gritti, Pop P. Emil, Torsan Cornel, A. Mureşan. A kórust Botto Romulus tanította be.
1934-ben a zenekedvelők jelentkeztek az alábbi művekkel: Brediceanu: A fonóka, Mozart: Bastien és Bastienne, Parasztbecsület és a Tosca. 1946-tól a következő operákat sikerült előadni helyi erőforrásból: Parasztbecsület, Boldog ember, Az úrhatnám szolgáló és Kurt Weill: Koldusopera.
Az utóbbi időben pedig az ilyen irányú érdeklődést leginkább a kolozsvár-napocai két opera, ritkábban pedig a temesváriak szórványos előadással elégítik ki. A kolozsvár-napocai opera évekig bérletes előadásokkal segítette gyarapítani az operakedvelők táborát Nagyváradon.
Az elmúlt történelmi korszakokban, évszázadokban csodás történetek körvonalazódnak operajátszás tekintetében Nagyváradon. A zenei élet előadóinak színe-java fellépett az elmúlt 254 év alatt. Összegző gyanánt, íme egy gyors opera-áttekintő (milyen időintervallum között hány operaelőadás volt Nagyváradon):
- 1766–1788: 1 (Dittersdorf: Amore in Musica),
- 1788. január és 1833. szeptember 23. között: 56,
- 1834. január és 1862. október 21. között: 132,
- 1867. szeptember 22. és 1900. január 20. között: 328,
- 1900. január 25-től 1956. január 9-ig: 941,
- 1956. január 9-től 1989. december 24-ig: 330,
- 1990. január 8-tól 2020. január 9-ig: 48
