Mi a sorban állás etikája? Mit tegyünk, ha megszólal a csengő, de még mindig kígyózik előttünk a sor? Vagy akkor, ha véletlenül a ruhánkra csöppen az ital? Milyen az ideális büfékínálat, és mi az a „finger food”? Schiffer Miklós stílusszakértő válaszol.
– Az operaélményhez a stílusos vendéglátás is hozzátartozik. A négy és fél év után újranyílt Operaházban is odafigyelnek erre – a Feszty Bár, a Puncs Bár és az Opera Café igyekszik lépést tartani a korral a gasztronómia tekintetében. Volt itt március óta? Mi a tapasztalata?
– Jártam itt, de gasztronómiában túl nagy részem nem volt, inkább a frissen átadott épület csodálatos részleteivel voltunk elfoglalva. Ha ott vagyunk az Operaházban, ritkán töltöm az időt azzal, hogy beállok egy hosszú sorba a szünetben. Inkább sétálgatok. Mi az emeleti erkély mögötti bárban voltunk, nagyon szép lett. Azt láttam, hogy a minőségre odafigyelnek, a kínálat méltó a ház színvonalához. Ettől függetlenül én a klasszikusabb verziót mindig jobban preferáltam, ami a színház utáni vacsorát jelenti. Igaz, ezzel viszont az a probléma, hogy ma már nagyon későn érnek véget, főleg az operaelőadások. Az Operaházban inkább egy pezsgőt isznak, vagy egy kevésbé terhelő, könnyű desszertet fogyasztanak a nézők. Összességében úgy gondolom, az étkezés lehet része a színházba járásnak, de nem feltétlenül kötelező.
– Lehet kategorizálni az OPERÁ-ba látogatókat az étkezési szokásaik alapján?
– Igen, szerintem két nagy csoportra oszthatók – és most nem veszem ide a gyerekkel érkezőket, mert ők mindig egy speciális részt képeznek. Az egyik, aki feltétlenül hozzá akar jutni valamihez a büfében, a másik pedig, aki inkább szemlélődik, és az épület elétáruló, vagy épp rejtett értékeit veszi szemügyre – sétál a folyosókon, nézi a freskókat, elmélyed a részletekben. Gyerekkorom egyik meghatározó élménye volt a sonkás tormakrémes molnárka az emeleti büfében, erre gondolva mindig több kedvem volt az előadáshoz.
– Már elérhető a bár előrendelés, így a látogatók sorban állás nélkül fogyaszthatnak, és a páholybekészítés is rövidesen elindul, hogy az előadás szünetében ott koccinthassanak a vendégek. Ön hogyan értékeli ezeket a szolgáltatásokat?
– A páholybekészítés nagyon jó ötlet, aminek egy veszélyét látom: mi történik akkor, ha az előadás megkezdése után is folytatják a koccintást… Erre komolyan oda kell figyelni.
– Ön szerint mi a sorban állás etikája?
– Át kell gondolnunk, mit szeretnénk kérni, és igyekszünk minél gyorsabban túl lenni a rendelésen. Ami nagyon gyakori, hogy beállunk valaki mögé, és kiderül, hogy nem is ő állt sorban, hanem még nyolcan. Értem ez alatt azt, hogy amikor az illető sorra kerül, kikiabál és végigkérdezi a komplett családot, hogy na, akkor ki mit kér. Szerintem itt is érvényes szabály, hogy a kevesebb mindig több. Tehát mire odaérünk, döntsük el, mit akarunk, és ne a rendeléskor kezdjünk el azon tanakodni, mi lesz a számunkra megfelelő, mert tényleg rövid idő áll a rendelkezésünkre. A tolakodásról pedig nem érdemes beszélni, talán mindenki tudja, hogy a sorban akkor következik, amikor az előtte lévő végzett.
– Mit tegyünk, ha már megszólalt a csengő és még mindig sokan állnak előttünk?
– Menjünk vissza a helyünkre. És nézzük meg, hogy hol ülünk. Tehát akinek középre szól a jegye, az ne akkor érkezzen vissza, amikor már mindenki helyet foglalt. Ha már elkezdődött a zene, széthúzták a függönyöket, elindult a felvonás, és úgy fölállít valaki egy egész sort, az azért elég kellemetlen.
– Milyen az etikett szempontjából ideális büfékínálat, és miért?
– Az ideális mindig az, amit kézzel, vagy egy villával, kanállal el lehet fogyasztani. Ahol két evőeszköz használata szükséges, ott a folyamat megnehezedik, hiszen akkor már a tányért le kell tennem valahová, csak így tudom elfogyasztani az ételt. Ezért az optimális büfékínálatot szerintem a pici falatok, az ún. finger foodok alkotják, amelyek könnyen elfogyaszthatók, vagy mondjuk kisebb tortaszeletek, sütemények, amiket villával, adott esetben kanállal el lehet törni. A több evőeszközös étkezést egy ilyen helyzetben nem tartom helyénvalónak.
– Mit tegyünk akkor, ha véletlenül a ruhánkra csöppen az ital?
– Ha ez alkohol, az nem hagy foltot, hacsak nem vörösborról van szó. Nem gondolom, hogy erre van külön szabály. Meg kell próbálni gyorsan orvosolni a helyzetet.
– Még mindig vannak, akik maszkban látogatják az előadásokat. Érdekes kérdés, ők hogyan fogyasztanak az előadás szünetében. Erre lát valamilyen jó megoldást?
– Aki maszkban érkezik, az nyilván számol ezzel, és előtte vagy utána eszik, iszik valamit, de amikor a legszigorúbb maszkviselési szabályok voltak érvényben, akkor is le lehetett venni a maszkot az étkezés idejére.
– Ami mindig speciális kérdéseket vet fel, vagy érdekes szituációkat eredményez, ha gyerekkel megyünk az előadásra. Mit tegyünk, ha a csemeténk épp hozzálátna az ételhez, de már megszólal a csengő?
– Mondhatnám azt, hogy anyuka tekerje bele egy szalvétába a megmaradt szendvicset vagy süteményt, és tegye el a táskájába, de én azt gondolom – akár az OPERÁ-ról, akár egy kőszínházról beszélünk –, hogy alapvetően a produkció miatt vagyunk ott, nem az étkezés miatt. Magyarul a darab és az est lefolyásának a menete fölülír minden mást. Ha elkezdődik az előadás, nem rágok tovább.
