Milyen egy 21. századi meghívó, milyen kritériumoknak kell, hogy megfeleljen formai és tartalmi szempontból? Miért fontos a személyre szóló invitáció? Melyek az intézményi meghívások legfőbb buktatói egy stílusszakértő szemével? Schiffer Miklós válaszol.
– Milyen egy 21. századi meghívó? Digitális vagy nyomtatott?
– Ma a meghívások általában sajnos SMS-ben vagy e-mailben történnek, tehát írunk a másiknak, hogy jövő szombaton valamilyen esemény, összejövetel lesz. Klasszikus értelemben vett meghívót leginkább protokolláris rendezvények – az Operaház megnyitója, kiemelt díszvacsora, nagy, céges vagy évfordulós rendezvények, esküvők – esetében használunk.
– Milyen kritériumoknak kell, hogy megfeleljen egy meghívó?
– Tisztázni kell, hogy ki hív meg kit, tehát szerepel benne a meghívó neve, és illik, hogy a meghívott is névvel legyen feltüntetve. A szövegnek pontosan utalnia kell arra is, hogy egyedül vagy másodmagunkkal várnak-e az adott eseményre. Ezután meg kell jelölni a helyszínt, az időpontot és az esemény típusát – koktélparti, születésnap, megemlékezés, díszvacsora, bármi egyéb –, hogy tudjuk, mit ünneplünk.
Fontos, mégis a legtöbb esetben elmarad a dress code feltüntetése, hiszen tisztában kell lennünk azzal, mi az a ruházat, amit megkívánnak tőlünk: casual, biznisz, alkalmi, ceremoniális, és így tovább.
Amit még oda szoktak írni, az az RSVP (Répondez s’il vous plaît). Ez azt jelenti, hogy illik visszajelezni, hogyha megjelenünk, és azt is, ha nem. Egy ültetett vacsoránál például rettenetesen megkavarhatja a dolgokat, ha mégis eljön az illető. Sokszor nem is a meghívónak okoznak kellemetlen perceket ezzel, hanem az adott cégnek, aki az eseményt lebonyolítja. Ha a meghívó ezeknek a formai jegyeknek megfelel, akkor küldhető borítékban, kinyomtatva, vagy akár e-mailen, különleges nyomdai vagy arculati formában.
– Mi az, amire még érdemes odafigyelni? A különböző ételintoleranciák például ma már nagyon sokakat érintenek.
– Igen, de erre nem a meghívóban térünk ki, hiszen az egy invitáló levél. Ugyanakkor ezt kísérheti valamilyen tájékoztatás. Mondok egy példát: ha valakit meghívnak egy esküvőre, jó, ha tudja, hogy négy órától ötig ott fog állni egy partin, ahol apró falatokat és vizet szolgálnak fel, majd ötkor a ceremónia következik, és legközelebb csak nyolc órakor tud leülni. Ha ezt leírjuk, akkor a meghívott fel tud készülni: például akinek gyenge a lába, és nem tud hosszan ácsorogni, az csak abban az időpontban érkezik, amikor már van lehetősége helyet foglalni. Fontos megemlíteni azt is, hogy vannak adott időpontos meghívók, amik úgy szólnak, hogy érkezés 19 órára. Ide illik pontosan, vagy a megjelölt időpont után 15 percen belül megérkezni. Ha az van feltüntetve a meghívón, hogy 19 órától, akkor pedig bármikor betoppanhatunk az adott időkereten belül.
– Ha már esküvő, többször találkoztam olyan meghívással, amelyben külön kérték, hogy ne gyerekkel érkezzünk. Erről mit gondol?
– Az határozza meg a feltételeket, aki meghív. Ha ő úgy dönt, hogy nem szeretne gyereksikolyt és kiabálást hallani az esküvőjén, akkor tüntesse fel a meghívón, hogy ez nem gyerekbarát rendezvény. A meghívó fél határozza meg a kereteket, ehhez a meghívottnak alkalmazkodnia kell. Mi, magyarok persze szeretünk ezzel szembemenni. Azt kérték, hogy öltönyben jelenjünk meg, de meleg van? Ebben az esetben nem megyek el – ez egy gyakori hozzáállás.
Ha valaki megtisztel azzal, hogy meghív, én is megtisztelem azzal, hogy elmegyek, de akkor be kell tartanom az általa kért szabályokat. Hozzáteszem, ezek a meghívások és kérések egyre kevésbé jellemzőek. Lazulunk, könnyedebbé válunk, így nagyon sokszor az invitáció már csak annyiból áll, hogy „gyertek, amiben szeretnétek, akkor, amikor tudtok”.
– Ön mint stílusszakértő, hogy látja, melyek az intézményi meghívások – premierek, sajtóesemények – legfőbb buktatói?
– A legkevésbé a megjelenésre szoktak figyelni. A hivatalos meghívókat tehát az elegáns távolságtartás jellemzi, azaz nem merik odaírni, amit gondolnak, miközben mégis van egy elvárásuk az öltözékkel kapcsolatban. Ez kicsit olyan, mint a barkochba: találd ki, mire gondoltam, és vagy bejön, vagy nem. Amit még tapasztalok, az a nagyon személytelen, rideg szövegezés, és ritka a névre szóló invitáció is. A diplomácia által kiküldött meghívók általában rendben vannak, a nagykövetségek, a minisztériumok protokollosai odafigyelnek erre, de egy állami cég, egy nagyobb vállalat, vagy magáncég már nem biztos, hogy gondot fordít erre. Sokszor egyébként a belső policy kifejezetten a lazaságot erősíti.
– Ha baráti meghívásról van szó, például az Operaházba, Ön ezt hogyan bonyolítja?
– Bevallom őszintén, nagyon szeretem a formalitást, de ebben az esetben biztos, hogy fölhívom őket telefonon. Az tényleg a régmúlt időket idézi, amikor az emberek úgy mentek egymáshoz vacsorára, hogy kaptak előtte egy meghívót. Ez ma már teljesen kikopott, akárcsak a névjegy. Amikor névjegyet adok, hihetetlen zavart okozok egyesekben, mert azt látom, hogy nem értik, erre miért van szükség. Átküldik az e-mail címüket, vagy küldenek egy SMS-t. El kell fogadnunk, hogy ezek a dolgok változnak.
– Tehát az SMS-ben történő meghívás is rendben van?
– Teljes mértékben. Az SMS egy abszolút elfogadott kommunikációs csatorna. A probléma inkább a nyelvezettel van, hiszen attól, hogy SMS-t írok, még van magyar nyelvtan, helyesírás, vannak ékezetek, van megszólítás, van elköszönés. Lehet valaki SMS-ben hihetetlen udvarias, és lehet a nyomtatott meghívóban durván faragatlan. A kettő nem zárja ki egymást.
