A Pagony Kiadó gondozásában jelent meg Pawel Pawlak a ‘60-as éveket idéző mesekönyve, az Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával című kötet, melyet a lengyel kortárs szerző saját retro illusztrációi egészítenek ki.
- hirdetés -
„Hatodik születésnapjára Ancsa egy pedálos autót kapott Kálnám bácsitól. Négy kereke volt igazi gumikkal, kellemes tapintású kormánya, kényelmes ülése; csillogó, piros karosszériáján pedig Moszkvics felirat díszelgett. A világ végére is el tudott vinni, csak be kellett szállni.”
Az okos, érzékeny, talpraesett 7 éves Ancsa néha pont olyan, mint egy mai kislány: grimaszol a családi fotón, szereti a pingvin papíros jégkrémet, ám nem szereti, ha szúrós a ruhája, és sokszor belebeszél a felnőttek dolgába. De egy fontos különbség van: ő sokkal-sokkal korábban született, és a 60-as évek végén él Lengyelországban, talán éppen abban az időben, amikor a most olvasó gyerekek nagymamái… Ő még élőben nézi a holdra szállást – ráadásul fekete-fehér tévén, írógépen tanul írni, és fillérrel fizet a boltban, ahol csak háromféle sajtot lehet kapni… Ancsa kalandjain keresztül megtudhatjuk még, hogy milyen volt egy tanévkezdés Lengyelországban 1969 őszén, elutazunk vele a vidéki nagyi kertjébe és megtudjuk azt is, hogyan bakizott tengerparton.
A könyvben rövid, nosztalgikus, vidám történetek és vicces rajzok mesélik el a mai olvasóknak Ancsa gyerekkorát, az akkori lengyel hétköznapokat – és egy eltűnt világot, ami talán nem is olyan sokban különbözik a miénktől. A könnyen olvasható, képekkel gazdagon illusztrált könyvet bátran ajánljuk együtt olvasásra is, hiszen generációk közötti beszélgetéseket indíthat.
6-10 éveseknek
A kötetbe ide kattintva lehet beleolvasni.
Pawel Pawlak 1962-ben született Wrocławban, festészet, grafika és szobrász szakon tanult. Több mint 90 könyvet illusztrált eddig, ő az egyik legnépszerűbb kortárs lengyel gyerekkönyves szerző. Az Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával az első magyarul megjelent könyve.
A könyv előszava Roksana Jędrzejewska-Wróbel lengyel írónő tollából:
„Ismerjétek meg Ancsát, ezt a határozott kislányt, aki pontosan tudja, mit akar, és mit nem. Szeret bicajozni, imád rajzolni, de nincs oda a zongorázásért és a kutyákért. Éles eszű, érzékeny, talpraesett lány. A barátod lehetett volna, csak éppen… egy kicsit előbb született. Mikor? Valamivel több mint fél évszázada, amikor még egész másképp nézett ki a világ, mint ma. Mármint ugyanúgy sütött a nap, és ugyanúgy esett az eső, ugyanúgy virágzott májusban az orgona, a lepkéknek pontosan olyan finom kis szárnyuk volt, decemberben pedig ugyanúgy sietett az ajándékokkal a gyerekekhez a Mikulás.
Mégis csomó minden hiányzott ebből a világból, ami nélkül ma már el sem tudjuk képzelni az életet. Hogy micsoda? Például a számítógép és az internet. A mobiltelefon és a tévésorozatok. Ami azt illeti, a legtöbb otthonban még tévékészülék sem volt. Már kezditek sajnálni Ancsát? Ha igen, rosszul teszitek. Cserébe ugyanis rengeteg szabadideje van, amit a tömbház előtt, az udvaron tölt, vagy… saját gazdag képzelete világában. A képzeletének köszönheti, hogy képes látni azt, ami nincs, sőt… képes áthatolni tekintetével a falon!
Mi nem volt még Ancsa világában? Például nem voltak bankautomaták, nagy szupermarketek és műanyag szatyrok. Bevásárolni a sarki boltba járt az ember érmékkel teli pénztárcával és nejlonhálóval. Ha pedig tejet vett, óvatosan kellett hazamennie, mert a tejespalackok üvegből készültek. És lecsavarható kupak helyett csillogó fémsapkájuk volt. Ancsa világában egyébként nem voltak műanyag palackok, a szénsavas italok hiányát pedig a narancsízű pezsgőpor pótolta, amit Ancsa nem ivott, hanem… De ne szaladjunk előre! Ancsa világában külföldi utazások sem voltak. Ezeket tökéletesen helyettesítette a vidéki nyaralás a legkedvencebb nagyinál, meg a kiskert a cseresznyefával, amelyre Ancsa imádott felmászni. Mint látjátok, Ancsa világa kicsi és barátságos volt. Csak néha kukkantott be a nagyvilágba szomszédja, Hogyvagy bácsi tévéjének fekete-fehér ablakán keresztül. Volt, hogy Ancsához repült a nagyvilág egy-egy csomag formájában, amit Klári néni küldött Amerikából. Ilyenkor Ancsa megérinthette, megszagolhatta, sőt meg is ölelhette a nagyvilágot, akárcsak a nem szúrós angórasapkát, amit első látásra megszeretett. Ahogy – remélem – ti is megszeretitek Ancsát.
Ismerjétek hát meg ennek a rendkívüli kislánynak a világát! Ha szeretnétek többet is megtudni erről a világról, például, hogy miért gyúrtak a gyerekek állatkákat a sárga sajttömböt borító, piros viaszból, kérdezzétek meg nagymamátokat vagy nagypapátokat! Biztos rengeteg mindent tudnak mesélni. Lehet, hogy ők is jóban lesznek Ancsával? Könnyen lehet. Hiszen ma egyidősek lennének…”
