„Él egy rendkívüli ember a nyugati határszélen. Illetve biztosan sok rendkívüli ember él ott, de ezt az egyet valamiért kevesen ismerik, pedig élő legenda.” Sebestyén Ernő hegedűművésszel, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának egykori koncertmesterével Fáy Miklós készített interjút.
Sebestyén Ernő kilenc évesen már a Zeneakadémiára járt, tizenkilenc évesen került az Operába, ahol tíz évig volt az intézmény tagja, miközben a Rádiózenekar munkájában is részt vett. Sokat járt külföldön, amiről így vallott:.
„Bementem a szerződéssel a koncertirodához, hogy kellene az útlevél. Az ügyintéző hölgy azt mondta: csak. Akkor megfogadtam, hogy soha nem fogok disszidálni, ne mondhassák, hogy látjátok, igazunk volt. Soha nem is voltam disszidens, mindig hivatalosan mentem.”
Miközben Magyarországon egyre kevesebb volt a lehetőség, Lorin Maazel, a Bajor Állami Opera akkori fő-zeneigazgatója lehetőséget ajánlott:
„Épp a kvartettel voltunk úton, és mondtam a többieknek, hogy menjenek haza, én még megyek próbát játszani. Megkaptam az állást, szeptemberben találkozunk.”
Sebestyén Ernő 10 évet töltött az együttesnél, majd egy amerikai turné után a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarához került, ahol később koncertmester is lett. Bár a korabeli hírek aligha számoltak be róla, de ő volt a koncertmester azon a koncerten is, amit Leonard Berstein adott a budapesti Erkel Színházban 1983-ban.
A kint töltött évek során olyan neves karmesterekkel dolgozott együtt, mint Karajan, Böhm, Bernstein, Ozawa, Kleiber, Maazel, Solti és Abbado. A koncertmester tehetsége szerinte abban nyilvánul meg, hogy
„nem előjátszol, hanem együtt a többiekkel, de mégis irányítod őket.”
