Már javában zajlik a Sotheby’s árverezőház online aukciója, amelynek egyik tétele egy olyan Gustave Courbet-festmény, amelyik egykor báró Hatvany Ferenc tulajdonában volt, és amelyet a háború végén szovjet katonák vittek el egy budapesti bank széfjéből. A 170.000 dolláros kikiáltási áron indított tételre eddig még nem érkezett licit, de május 14-ig még bárki tehet rá ajánlatot.
Báró Hatvany Ferenc (1881–1958) a két világháború közötti Magyarország egyik legjelentősebb műgyűjtője volt. Apja, Hatvany-Deutsch Sándor cukoripari érdekeltségeivel szerezte hatalmas vagyonát, amelyből a család – elsősorban a festőként is jelentős életművet létrehozó Ferenc – a kor talán leggazdagabb nemzetközi kollekcióját építette fel.
A remekművek sorában mások mellett El Grecótól, Tintorettótól, Ingres-től, Manet-től, Cézanne-tól, Picassótól is szerepeltek munkák, és Courbet-től is több festmény díszítette a család különböző otthonainak a falait. (Utóbbi egykor Magyarországon volt munkái közül ma kettő a párizsi Musée d’Orsay-ban, egy pedig a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható.)
A most megvásárolható Baigneuses dans la forêt (Fürdőzők az erdőben; vagy másként Fürdőző nők) című, 1862-ben festett, 41×33 centiméteres festményt Hatvany 1908 májusában vásárolta meg Párizsban, a Galeries Georges Petit árverésén; az alkotás ekkor szerepelt utoljára a műkereskedelemben.
1919-ben a Tanácsköztársaság Kulturális Minisztériuma a műkincsek államosítása során elkobozta a képet a gyűjtőtől, aki csak 1923-ban tudta azt visszaszerezni. 1944-ben pedig, amikor a zsidó származású Hatvany kénytelen volt elmenekülni Budapestről,
gyűjteményének több mint háromszáz darabját három bankban – két alkalmazottjának a nevén – helyezte el, hogy biztonságban tudhassa őket.
1945 februárjában azonban az orosz katonai alakulatok kifosztották a bankszéfeket és a műveket, köztük ezt a képet is elhurcolták.
Hogy ezután a „fürdőzőknek” mi lett a további sorsa, arról semmit nem tudni, ami biztos, hogy most egy ausztráliai műgyűjtő adta be a Sotheby’s árverésére. És mivel az 1947-ben Párizsba emigrált, majd 1958-ban Svájcban elhunyt Hatvany örökösei a mai napig is kitartóan harcolnak a hagyaték visszaszerzéséért – amelynek ügyében számos per is folyt már, többek között a Magyar Állam ellen is, és néhány esetben (például Szlovákiában, vagy a londoni Tate Múzeummal szemben) már sikerrel is jártak –, most a Sotheby’s annyit jelentett be a honlapján, hogy
„ezt a festményt a báró Hatvany Ferenc örökösei és mostani tulajdonosa közötti restitúciós megállapodás alapján” értékesítik.
Ez nyilván azt jelenti, hogy a kép jelenlegi ausztrál tulajdonosa – aki nyilván jóhiszeműen vásárolta meg valamikor a festményt, és nem tudott annak előéletéről – minden bizonnyal egyezségre jutott az örökösökkel, hogy hogyan osztoznak majd meg a vételáron. A két fél között maga a Sotheby’s közvetített, de azt bejelentették, hogy a megállapodásról semmilyen részletet nem közölnek, mint ahogyan a kép mostani beadójának a nevét sem árulják el.
Egy héttel a licitek lezárása előtt mindenesetre még nem érkezett ajánlat a ház által 180.000–250.000 dollárra becsült tételre, aminek a kikiáltási ára 170.000 dollár, vagyis jelenleg akár már ennyiért elvihető lehet. (Aztán hogy az utolsó napokban majd mennyire nő meg iránta az érdeklődés, azt majd meglátjuk.) Mindenesetre az a kérdés azért felmerülhet, hogy például a Magyar Államnak, vagy a Nemzeti Banknak, amelyik amúgy is előszeretettel vásárol műtárgyakat, nem lenne-e érdemes ajánlatot tenni erre az egykor egyszer már amúgy is hosszú éveken át Magyarországon volt műalkotásra…
