A múlt hét közepén nyílt meg a Távol-Keleten az Art Basel Hongkong műkereskedelmi vásár, és bár a korlátozások miatt a forgalom egyelőre még elmarad a korábban megszokott volumenűtől, azért az igazán kvalitásos műalkotásokra most is van kereslet. Joan Mitchell például mindjárt a vásár nyitónapján új egyéni szerzői ár-csúcsot ért el egy a piacon korábban már többször megfordult munkájával. Ennek kapcsán megnézzük korábbi vásári szerepléseit is (hiszen aukciós eredményeiről már többször is írtunk itt a Senki többet? blogban).
Joan Mitchell (1925–1992), az amerikai absztrakt expresszionizmus „újra-felfedezett”, az elmúlt években egyre nagyobb műtárgypiaci sikereket elérő alkotója ezúttal a Lévy Gorvy Gallery standján szerepelt a 12 Hawks at 3 O’Clock (Tizenkét sólyom három óránál) című, 1960-ban festett, 3×2 méteres vásznával.
Ezt a képet egy 1997-es árverésen még 310.500 dollárért tudta megszerezni valaki, majd legközelebb 2018 novemberében a Christie’s New York-i aukcióján bukkant fel a nyilvános műkereskedelemben, ahol akkor már 14.037.500 dolláros árat ért el. Most viszont a hongkongi vásáron a galéria mindjárt az első napon 19,5 millió dollárért adta el, ami a legmagasabb összeg, amennyit valaha egy Mitchell-munkáért kifizettek. Eddig ugyanis a művész egyéni alkotói csúcs-ára az a 16.625.000 dollár volt, amennyit – 5–7 milliós becsérték után – 2018 májusában a Christie’s New York-i árverésén fizettek ki a Blueberry (Áfonya) című képért.
Mitchell művei egyébként már életében is rendkívül keresettek voltak: csak 1960 és 1962 között egyes számítások szerint már több mint 30.000 dollárért vásároltak tőle; a Bloomberg által összegyűjtött adatok alapján 1985-től 2013-ig 239,8 millió dollárt hoztak a munkái; és ez az összeg egy később ugyanott megjelent összesítés szerint 2018 augusztusáig – akkorra már összesen 632 tételének az eladásával – 435,2 millió dollárra emelkedett.
Ha pedig megnézzük azt az összeállítást, amelyet az Artnet tett közzé a női művészek 2005 és 2015 közötti tízéves aukciós össz-eladásairól, akkor azt látjuk, hogy ebben az időben már messze Mitchell volt a legtöbb árverési bevételt elérő női alkotó: 407 eladott tétele összesen 286.117.725 dollárt ért meg a vásárlóknak. A tavalyi évben az összesített aukciós bevételi listán pedig a pontosan félszáz árverésre került munkájáért kapott 70.952.857 dollárral a világ 17. legsikeresebb művésze, egyben a legnagyobb bevételt elérő női alkotó lett. (Tavaly a legmagasabb összeg, amennyit egy munkájáért adtak, az 14.462.500 dollár volt: a Christie’s – a járvány miatt már csak online megrendezett – árverésén adtak ennyit a La Grande Vallée VII. – A nagy völgy VII. – című vászonért.)
Mitchell egyébként az egymillió dolláros ár-határt 2004 májusában lépte át egy munkájával, amikor is a Christie’s New York-i árverésén az 1961–62-ben festett Dégel (Olvadás) című vásznáért 500.000–700.000 dolláros becsérték után a licitnyertes vevő 1.463.500 dollárt fizetett ki. 2014-ben pedig a világ addig legdrágábban eladott női alkotója lett, amikor is 1960-as Untitled (Cím nélkül) „című” festményéért 11.925.000 dollárt fizettek New Yorkban a Christie’s aukcióján. (Később ezt az előkelő címet ugyan elvesztette, de mint láttuk, összességében azért még mindig igencsak ott van az élmezőnyben.)
Ami pedig a korábbi, nem aukciós, hanem a művészeti vásárokon történő szerepléseit illeti: 2018 júniusában a svájci Art Baselen összesen 70 millió dollár értékben kínáltak a különböző galériák munkákat tőle, és nagy részüket el is tudták adni. A Hauser & Wirth Gallery például már a vásár első órájában 14 millió dollárt kapott egy 1969-es Composition (Kompozíció) című vászonért egy európai gyűjtőtől; egy 1959-es Untitledért ugyanennyit fizettek Lévy Gorvy standján, és ők egy Syrtis című 1961-es Mitchell-vászonért is kaptak még 7,5 millió dollárt.
Ugyanennyiért adott el egy 1958-as Cím nélküli képet David Zwirner; a Cheim & Read Gallery pedig hatmillió dollárt kapott az 1976-os Red Tree (Vörös fa) című festményért. (Csak érdekességként: szeptemberben aztán a Syrtist új tulajdonosa máris kalapács alá küldte, és a Sotheby’s hongkongi árverésén 56.513.000 hongkongi dollárt – aznapi árfolyamon átszámítva 7.224.622 dollárt – kapott érte; pontosabban ennyit a ház kapott, majd ebből levonta még a maga jutalékait, és a maradékot fizette csak ki a beadónak, aki tehát eszerint veszített a gyors újra-értékesítésen.)
2018 decemberében pedig az Art Basel Miami vásáron is megint komoly kínálat vonult fel Mitchell-képekből: a David Zwirner Gallery 5–6 millió dollár közötti összegért árult egy kisebb méretű munkát; a Cheim & Read Gallery 1,5 millió dollárérét egy még kisebbet; a New York-i Mnuchin Gallery kétmillió dollárt kért egy olyan vászonért, amelyet 1997-ben egy árverésen 68.500 dollárért vett meg valaki; a White Cube Gallery 1960-os Untitledje 2015-ben 466.000 dollárért kelt el egy aukción, itt pedig 1,5 millió dollár volt az ára; és végül az Edward Tyler Nahem Fine Art egy nagyméretű festményt kínált 1992-ből 5,5 millió dollárért (itt azonban a vásár végén nem közölték, hogy mit értékesítettek és mennyiért).
És végül érdemes lehet megjegyezni, hogy a nagy sikerek nyomán 2022-ben a párizsi Louis Vuitton Alapítvány nagy kiállítást tervez, amelyen Mitchell munkáit Claude Monet festményeivel párhuzamba állítva, a két művész képei között egyfajta párbeszédet indítva fogják bemutatni.
Akit bővebben érdekel Joan Mitchell műkereskedelmi szereplése, az többet is olvashat majd róla Martos Gábor június elején, a Typotex Kiadó gondozásában megjelenő Önarckép nyaklánccal – Női alkotók a műkereskedelemeben című könyvében.
