A Christie’s a napokban jelentette be, hogy március 1-jei londoni árverésük egyik sztár-tétele Francis Bacon brit festő egyik hármas-képe lesz, amelyért a ház előzetesen 35–55 millió font közötti összeget vár. A festménynek ráadásul izgalmas szovjet vonatkozásai is vannak.
Bár Francis Bacon (1909–1992) ma a gyűjtők által a világ egyik legkeresettebb művésze munkáinak műkereskedelmi szerepléseiről már eddig is többször írtunk itt a Senki többet? blogban (például 2020-ban március 14-én, július 1-jén, július 20-án és július 29-én is), most újra az ő kapcsán kell jelentkeznünk, hiszen ismét az ő egyik különleges alkotása kerül kalapács alá március 1-jén a Christie’s árverezőház londoni aukcióján.
A címében a „mű-formáját” és egyúttal a készülésének idejét is hordozó Triptych 1986–87 (Triptichon 1986–87) egy tehát három darabból álló festmény-együttes, amelynek minden egyes táblája 198×147,5 centiméteres, vagyis a teljes mű csaknem kétszer négy és fél méter. Az egyes részek megfestése során Bacon az olajfesték mellett pasztell-lel és különböző szprékkel is dolgozott, hogy az általa elképzelt kompozíciókat felvigye a vásznakra.
A festményt először 1988-ban mutatták be nyilvánosan a Londonban és New Yorkban is kiállítóteremmel rendelkező Marlborough Galériában, és mostani eladója is a cég tengerentúli üzletében vásárolta meg 2007-ben. A triptichon azóta is ugyanabban a – hírek szerint svájci – magángyűjteményben volt, és most onnan került újra a műtárgypiacra, méghozzá először árverésre. (Bár kiállításokon többször is szerepelt, legutóbb például 2020-ban a párizsi Centre Pompidou nagy Bacon-tárlatán.) Emiatt minden valószínűség szerint nagy érdeklődés fog megmutatkozni iránta, nem véletlen, hogy az árverezőház előzetesen 35 és 55 millió font (47,4–74,5 millió dollár; 14,789–23,241 milliárd forint) közötti összeget remél érte.
Ezt a várakozást csak fokozhatja, hogy Bacon 1944 és 1986 között megfestett összesen huszonnyolc triptichonjából ma már a nagyobb rész különböző múzeumok gyűjteményében található, vagyis egyre fogy a magánkézben lévő, még megvásárolható „hármasképek” száma.
Emiatt aztán ha egy-egy ilyen, egy kompozíciónak számító festmény-együttes mégis a nyilvános műtárgypiacra kerül, a gyűjtők általában komoly harcot folytatnak értük. Legutóbb két éve, 2020 júniusában a Sotheby’s online árverésén szerepelt az 1981-ben festett Triptych Inspired by the Oresteia of Aeschylus (Aiszkhülosz Oreszteiája inspirálta triptichon), amelyért akkor-ott 60–80 millió dolláros becsértékéhez képest végül 84.550.000 dollárt (26,872 milliárd forint) fizetett ki a licitek nyertese.
És nyilván az sem véletlen, hogy ugyancsak egy triptichon Bacon eddig legdrágábban elkelt munkája: a Three Studies of Lucian Freud (Három tanulmány Lucian Freudról) című, 1964-ben festett kép-együttesért 2013 novemberében a Christie’s New York-i árverésén adott – 85 millió dolláros becsérték után – 142.405.000 dollárt (31,7 milliárd forint) Elaine Wynn amerikai milliárdos üzletasszony és műgyűjtő, amivel mindmáig ez az ötödik árverésen legdrágábban elkelt műtárgy a világon. (Pedig ezt a három festményt 1967-ben még „csak” 2850 dollárért adták el.)
Ami a most megvásárolhatóvá lett triptichont illeti, annak baloldali tábláján az egykori amerikai elnök, Woodrow Wilson alakja jelenik meg: ezt a képet Bacon egy olyan fotó alapján festette, amelyik akkor készült, amikor Wilson 1919-ben éppen elhagyta a Versailles-i palotát a háború utáni békeszerződés aláírása után. A középső képen Bacon akkori párja, John Edwards látható, akivel a művész az 1970-es évek közepétől egészen a haláláig élt együtt, és aki a teljes művészi hagyatékát is megörökölte. Végül a jobb oldali „szárnyat” ugyancsak egy fotó ihlette, amelyik 1940-ben készült Lev Trockij mexikói dolgozószobájában, közvetlenül azután, hogy a Szovjetunióból elüldözött-elmenekült politikust egy merényletben meggyilkolták.
Ehhez képest igencsak érdekes adat a kép provenienciájában, hogy ez a triptichon egyike volt annak a huszonkét Bacon-alkotásnak, amelyeket 1988 szeptembere és novembere között a moszkvai Tretyakov Képtár kiállítótermében bemutattak; ez volt az első alkalom, hogy egy vezető élő nyugati művész munkáit kiállították a Szovjetunióban.
A kiállításnak a korabeli sajtó hírei szerint hatalmas sikere volt – és várhatóan az lesz most márciusban a triptichonnak a műtárgypiacon is.
